Portré
Waël Ali
Életrajz
A szír író és rendező, Waël Ali 1979-ben született, ma
a fiatalabb generáció egyik legnevesebb szíriai rendezője. 2004-ben szerzett
diplomát a damaszkuszi Előadóművészeti Felsőfokú Intézetben. Tanulmányait Franciaországban folytatta,
ahol az Université Lumière Lyon előadóművészet szakán végzett.
„ Nem emlékszem ” című produkcióját 2014-ben a
berlini Maxim Gorki Színházban mutatták be ; a Toneelhuisban, Antwerpenben és a Festival Journées Thétrales de Carthage-ban,
Tunéziában stb. A „ Nem emlékszem ” szövegét hollandra fordították és a
Bebuquin / Moussem adta ki.
2016 óta Waël Ali Chrystèle Khodr színházi művésszel dolgozik együtt. Együtt
dolgozták ki 2017-ben az „ Under a Low Sky ” projektet
kilenc európai fesztivál európai koprodukciójaként (Les Banks Publics, Marseille / Palais des Beaux Arts, Bozar,
Brüsszel / Shubbak, London / Dancing on the Edge, Amszterdam / Napoli
Színházi Fesztivál , Nápoly / Kunstfest Weimar, stb.)

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András -
Interjúk
Megérinteni a végtelent
Bérczes László az Első beszélgetőkönyvének fülszövegében ez áll: „Ezek a beszélgetések természetesen önző okból készültek: magamra vagyok kíváncsi, a helyzetemre, a helyemre.” Gyulay Eszter