Portré
Szabó Éva
Életrajz
Tanulmányok: Színház és Filmművészeti Főiskola 1965
Szabó Éva példamutató alázattal dolgozik, és még egy kis szerepben is képes maradandóan emlékezetes alakítást nyújtani. Műveltsége hatalmas, a színházművészet iránti elköteleződése páratlan. Összetéveszthetetlen orgánuma, önironikus humora, mély emberábrázolási képessége miatt méltán örvend népszerűségnek a közönség körében, kedves, meleg, empatikus személyisége révén minden kollégájával megtalálja a hangot.
Szabó Éva 1943-ban született Székesfehérváron. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Simon Zsuzsa osztályában. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ezt követték a debreceni Csokonai Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban töltött évadok. 1972-től negyvenkét éven át játszott a József Attila Színházban, 2014-től a Centrál Színház társulatának tagja, de az utóbbi években fellépett vendégként Orlai Produkciós Iroda és a Pinceszínház előadásaiban is.
1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben a Film- és tévékritikusok díját is megkapta. A József Attila Színház örökös tagja.
Szabó Éva sokoldalú és sok műfajú színésznő: az elmúlt ötvenöt évben közel százötven darabban játszott. Filmes életműve jelentős, jelentősebb munkái: Ezek a fiatalok, Angi Vera, Megáll az idő, Kettévált mennyezet, Jób lázadása, A Napló-filmek (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak), Redl ezredes, Roncsfilm. Jó néhány tévéfilmben és tévéjátékban is közreműködött, hangjának köszönhetően pedig Magyarország egyik szinkronlegendája.

Képsorozatok
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter