Portré
Rost Andrea
színész
Életrajz
Rost Andrea zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bende Zsolt tanítványaként végezte. Még főiskolás, amikor a budapesti Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gounod: Rómeó és Júlia című operájában.
Két évvel később, 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlinától kezdve Adinán és Susannán keresztül a Lammermoori Luciáig, valamint Violetta parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt Bécs zeneértő közönsége.
A milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatóján - melyre Riccardo Muti hívta meg -, átütő nemzetközi sikert aratott, azóta a Scala állandó visszatérő vendége.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé, így a Sólyom (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony, Solti György), Drusilla (Monteverdi: Poppea megkoronázása, Nikolaus Harnoncourt), Violetta (Verdi: Traviata, Riccardo Muti), valamint Xenia szerepében (Muszorgszkij: Borisz Godunov, Claudio Abbado).
A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát, Luciát és Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította.
A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát énekelt nagy sikerrel.
Amerikában a chicagói Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát és Giuliettát (Bellini: I Capuletti e i Montecchi) énekelt.
A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, a Szerelmi bájitalban, később ugyanitt Gildát, Luciát, Violettát és Susannát énekelt több ízben.
A Washingtoni Operában szintén több alkalommal énekelte Violetta és Antonia szerepét, ez utóbbi produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé.
A tokiói New National Opera és számos nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze.
A budapesti Operaházban kedvenc szerepeiben (Lucia, Gilda, Violetta) lépett többször a hazai közönség elé.
Érdemes művész, 1997-ben Liszt-díjjal, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Két évvel később, 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlinától kezdve Adinán és Susannán keresztül a Lammermoori Luciáig, valamint Violetta parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt Bécs zeneértő közönsége.
A milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatóján - melyre Riccardo Muti hívta meg -, átütő nemzetközi sikert aratott, azóta a Scala állandó visszatérő vendége.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé, így a Sólyom (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony, Solti György), Drusilla (Monteverdi: Poppea megkoronázása, Nikolaus Harnoncourt), Violetta (Verdi: Traviata, Riccardo Muti), valamint Xenia szerepében (Muszorgszkij: Borisz Godunov, Claudio Abbado).
A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát, Luciát és Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította.
A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát énekelt nagy sikerrel.
Amerikában a chicagói Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát és Giuliettát (Bellini: I Capuletti e i Montecchi) énekelt.
A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, a Szerelmi bájitalban, később ugyanitt Gildát, Luciát, Violettát és Susannát énekelt több ízben.
A Washingtoni Operában szintén több alkalommal énekelte Violetta és Antonia szerepét, ez utóbbi produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé.
A tokiói New National Opera és számos nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze.
A budapesti Operaházban kedvenc szerepeiben (Lucia, Gilda, Violetta) lépett többször a hazai közönség elé.
Érdemes művész, 1997-ben Liszt-díjjal, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Képsorozatok
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
InterjúkAz semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András -
InterjúkApropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter
