Portré
Peter Brook
Életrajz
Az egyetemes színháztörténet kiemelkedő alakja, rendezői látásmódja , sajátos dramaturgiája meghatározta a XX. Századi színjátszás lényegét. Peter Brook az 1960-as évektől a stratfordi Shakespeare Memorial Theatre rendezőjeként dolgozott, amely ekkor vette fel a Royal Shakespeare Company – Királyi Shakespeare Társulat – nevet. A színház műsorának gerincét a Peter Brook rendezte Shakespeare-művek alkották. Az RSC rendezőjeként irigylésre méltó szabadsággal alkotott. Sikerei csúcsán otthagyta az RSC-t, és Párizsban, – a világ legkülönbözőbb tájairól érkezett, – fiatal művészekből álló társulatot hozott létre Centre Internacional de la Recherche Théatrale ( Nemzetközi Színházi Kísérleti Központ) néven. Az újszerű felfogást tükröző, varázslatos előadások helyszíne a Bouffes de Nord ütött-kopott épülete volt.
A társulat bejárta az egész világot Indiától Afrikáig: játszottak utcán, barlangban, sivatagi településeken, a legsajátosabb közönség előtt. Peter Brook kísérletező kedvével, a színjátszás kereteinek szétfeszítésével rányomta művészete védjegyét a XX. század színházára.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Peter Lindbergh – Budapest Fotó Fesztivál
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg. Szegő György -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András