Portré
Megyesi Schwartz Lúcia
Életrajz
A pécsi születésű énekesnő a szegedi Zeneművészeti Főiskolán 1992-ben magánének szakon diplomázott, majd a budapesti Zeneakadémián, Bende Zsolt tanítványaként, 1995-ben énekművész-művésztanári szakon. 1996-ban Hamari Júliánál a stuttgarti Zeneakadémián posztgraduális diplomát szerzett. A barcelonai Vinas énekversenyen 1991-ben különdíjat, az I. Nemzetközi Barokk Énekversenyen Budapesten 1993-ban I. díjat nyert. Részt vett Walter Moore, Walter Berry, Ingrid Bjoner, Barbara Schlick és Hamari Júlia mesterkurzusain. 1994 óta a Magyar Állami Operaház tagja, lírai mezzoszoprán szerepkörben, énekelte Hamupipőkét, Cherubinot, Dorabellát, Mercedest. Az elmúlt években több európai koncertturnén és nemzetközi operaprodukcióban vett részt. Ezek közül kiemelkedik az eisenstadti Haydn Fesztivál Fischer Ádámmal, a Carmen címszerepe németországi városokban Klaus Arppal, Rossini: Hamupipőke címszerepe a philadelphiai operában Stepher Lorddal. Jelentős magyarországi koncerteken lépett fel: Mozart: Requiem - Helmuth Rillinggel, Bach: Máté-passió és Händel: Messiás - Kocsis Zoltánnal, Rossini: Stabat Mater - Vásáry Tamással.

Képsorozatok
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György