Portré
Bicskei István
Életrajz
1950. február 21-én születtem Oromhegyesen (Szerbia).
Elemi tanulmányaimat Magyarkanizsán végeztem, ahol 1968-ban érettségiztem.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen (Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet) 1976-ban diplomáztam. Lohinszky Lóránd és Kovács Levente voltak a tanáraim.
A Szabadkai Népszínházhoz szerződtem, majd 1979-től az Újvidéki Színháznál, később párhuzamosan az Újvidéki Rádió is dolgoztam.
Két éven át az Újvidéki Színművészeti Főiskola színészmesterség segédtanára voltam Virág Mihály mellett.
1991-ben átszöktem Magyarországra, mert nem akartam részt venni a délszláv háborúban.
1992-től a Nagy József által vezetett franciaországi JEL színház, majd az Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ táncos-színésze voltam szintén Nagy József igazgatása alatt. Itt kb. 20 évet töltöttem el. A mai napig játszom a Központban.
Vendégként a Békés Megyei Jókai Színházban és a Debreceni Csokonai Színházban játszottam.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen kurzusokat tartok.
Harmadik éve a Nis-i Nemzeti Színház művészeti igazgatója vagyok, 2008-tól pedig a Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház színésze.
1964-ben játszottam az első főszerepemet Djordje Lebovics: Temetni délután szokás című darabjában, amely alakításért megkaptam a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.
Kb. 26 magyar, szerb, szlovén, ruszin, román és HBO filmben szerepeltem.
Nagy József JEL színházával rengeteg fesztiválon vettem részt, többek között az USÁ-ban, Angliában, Európa különböző országaiban és Dél-Amerikában. Ennek köszönhetően kitűnő kapcsolatokra tettem szert angol, francia, japán, dél-amerikai színházakban.
Zsűritag voltam a Vajdasági Professzionális Színházak Fesztiválján, mint ahogyan a Romániai Nemzeti Kisebbségek Kollokviumán is ebben az évben.
Rendeztem, koreografáltam.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György