Portré
Radnóti Zsuzsa
Életrajz
1938. február 12-én született Budapesten. 1963-ban elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar–német szakot. A Vígszínházhoz került, először dramaturgként, majd a Dramaturgia vezetője lett. 1965-ben házasságot köt Örkény Istvánnal. Férje halála óta az életmű gondozója és sajtó alá rendezője.
Munkássága középpontjában a kortárs magyar dráma áll. A Zalaegerszegi Nyílt Fórumnak, a mai magyar dráma évenként megrendezendő tanácskozásának egyik alapítója és szervezője.Ez a rendezvény 2001 nyara óta a Pécsi Színházi Találkozó keretein belül működik. A Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett felolvasószínházi esték egyik szervezője és dramaturgja. A Színházi Társaság Dramaturg Céhének elnökségi tagja.
Dramaturgként főbb munkái:
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Déry T.–Pós S.–Presser G.–Adamis A.); Macskajáték (Örkény István); Harmincéves vagyok (Bereményi G.–Kern A.–Presser G.–Adamis A.–Marton L.); A vörös postakocsi (Krúdy Gyula); Légköbméter (Bereményi Géza); Kőműves Kelemen (Sarkadi I.–Ivánka Cs.–Szörényi L.–Bródy J.); Házmestersirató (Csurka István); Kétfejű fenevad (Weöres Sándor); Találkozás (Nádas Péter); Álomkommandó (Sütő András); Pisti a vérzivatarban (Örkény István); A padlás (Horváth P.–Presser G.–Sztevanovity D.); Ahogy tesszük (Spiró György); Az út végén a folyó (Kárpáti Péter); A dzsungel könyve (Békés P.–Geszti P.–Dés L.); Sziluett (Szabó Magda); Elsötétítés (Spiró György); Spencer (Kern András)
Könyvei:
Cselekvésnosztalgia (Drámaírók színház nélkül, Magvető, 1985); Mellékszereplők kora (Magyar drámák a nyolcvanas években, Széphalom, 1991); A próféta színháza (Füst Milán drámáiról, Jelenkor, 1993).Lázadó dramaturgiák (Drámaíró portrék, Palatinus, 2003. )
Kötetben nem szereplő tanulmányai:
Magányra ítélve (Utószó Tolnai Ottó: Végel[ő]adás című drámakötetéhez, Neoprológus Kiadó, 1996); Pro és kontra a magyar drámáról (Alföld, 1997. 2. sz.); “Színházilag gondolkodni” (Fodor Géza új kötetéről, Élet és Irodalom, 1998 nov.20.). A befogadottak (A kilencvenes évtized drámaírói, Kritika, 2000.5.szám.) Az ősbemutató felelőssége (Háy János drámakötetéről, Kritika 2005/3
Kötetszerkesztések:
Dinamit (Fiatal drámaírók antológiája, Magvető, 1983); Átváltozások (Kortárs drámák antológiája, Magvető, 1987); Békés Pál: A női parti őrség szeme láttára (Három komédia, Prológus Kft., 1992); Tolnai Ottó: Végel(ő)adás (Válogatott drámák, Neoprológus, 1996); Nyílt Fórum Füzetek (Fiatal drámaírók antológiája. Közös szerkesztés, minden évben, 1992–2003); Beszélgetések Szabó István filmrendezővel (Pesti Szalon, 1995). Harmincból öt (Antológia az Örkény István drámaírói ösztöndíjasok munkáiból, 2004)
Tanít
az ELTE Irodalomtörténeti Intézetében Irodalom és adaptáció címen kortárs magyar drámát, és órákat tartott a Színház-és Filmművészeti Egyetemen 20.századi magyar drámatörténetetből. Társ-tanárként működött közre a Spiró György vezette Vígszínházi Drámaíró Iskolában, amelynek hallgatója volt Mikó Csaba drámaíró, Deres Péter dramaturg, drámaíró és Keszég László rendező írótársa a MU Színházban:Bíró László.
Kitüntetések:
Bálint Lajos-gyűrű (1980), Jászai Mari-díj (1980) és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996). Pro Cultura Urbis (2002), A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2003) Hevesi Sándor-díj (2009)
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva