Portré
Dratsai Dóra
Életrajz
Szüleim fuvolaművészek, így már gyerekként természetessé vált számomra a zene szeretete. A kecskeméti Kodály Iskolában, általános és középiskolát is elvégeztem, ahol lehetőségem volt hangszereken tanulni. Az iskola keretein belül több évig hegedültem, brácsáztam, zongoráztam. Hegedűsként számos országos sikert elértem, ami intenzív középiskolai hegedűtanulás felé irányított. Közben az éneklés felé fordult az érdeklődésem.
Már felső tagozatos koromban is sok elismerést kaptam a megmérettetéseken. Kamaszként határoztam el egy színházi szereplés alkalmával, hogy ebben a közegben szeretném tölteni az életem. Az időközben visszatérő ízületi betegségem miatt hegedülés háttérbe szorult, helyét átvette az éneklés. A zeneművészeti szakgimnáziumban magánénekesként érettségiztem, majd érettségi után ugyanott folytattam tovább a magánének tanulmányait. Ugyanabban az évben részt vettem a Kecskeméti Katona József Színház két produkciójában, a János vitéz és a Mágnás Miska című előadásokban. Ez a lehetőség megerősítette bennem az elhivatottságot a színház iránt.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Peter Lindbergh – Budapest Fotó Fesztivál
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg. Szegő György -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András