Portré
Csizmadia Tibor
Életrajz
Tanulmányok: Színház- és Filmműv. Főisk., 1978-82.
Életút:
1982-88 a szolnoki Szigligeti Színház rendezője, 1985-88 főrendezője,
1988-91, 1996- szabadfoglalkozású,
közben 1991-96 a Bp.-i Kamaraszínház műv. vez.
Jászai Mari-díj (1992).
Főbb rendezései:
Fejes: Vonó Ignác, Strauss: Ó, azok a hipochonderek, Menken: Rémségek kicsiny boltja, Déry: Tanúk, Genet: Cselédek, Márton: A kínkastély, Shakespeare: Szentivánéji álom, Jókai: A hulla férje, Burgess: Mechanikus narancs, Sosztakovics: Rajok, Pasolini: Mámor, Brecht-Weill: Koldusopera, Tarkovszkij: Stalker, Shakespeare: A makrancos hölgy, Márton: Lepkék a kalapon, Osborne: Redl, Szomory: Bella, Gogol-Zalán: A köpönyeg, Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Sekély sírhant, Bernhard: Isten éltessen, Borisz!
Goldoni: Kávéház, Marquez: Száz év magány, Kőrösi Zoltán: Galambok, Gádor - Böhm: Otelló Gyulaházán, Békés Pál: A félőlény, Toepler Zoltán: A látszat dzsal, Ragni-Rado-MacDermot: HAIR

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György