Portré
Bokor Ildikó
Életrajz
Kolozsváron született 1949. március 11-én. 1973-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Első szerződése a Temesvári Állami Magyar Színházhoz kötötte, majd 1976-tól a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának művésznője lett (a társulat kötelékében negyvenöt alakítása volt). „Változatos karakterszerepeket játszik, nagyfokú bensőséggel. Jellemformálásában gyakran alkalmazott váratlan, meghökkentő megoldásokat” – írja róla a Magyar Színházművészeti Lexikon. Szatmárnémetiből való távozása előtt volt egy szilveszteri kabaré-rendezése is. 1994-ben áttelepült Magyarországra, ahol a debreceni Csokonai Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban és a Magyar Színházban játszott. 2010 őszén hunyt el Budapesten.
-
InterjúkAz semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András -
InterjúkApropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter
