Portré
Bokor Ildikó
Életrajz
Kolozsváron született 1949. március 11-én. 1973-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Első szerződése a Temesvári Állami Magyar Színházhoz kötötte, majd 1976-tól a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának művésznője lett (a társulat kötelékében negyvenöt alakítása volt). „Változatos karakterszerepeket játszik, nagyfokú bensőséggel. Jellemformálásában gyakran alkalmazott váratlan, meghökkentő megoldásokat” – írja róla a Magyar Színházművészeti Lexikon. Szatmárnémetiből való távozása előtt volt egy szilveszteri kabaré-rendezése is. 1994-ben áttelepült Magyarországra, ahol a debreceni Csokonai Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban és a Magyar Színházban játszott. 2010 őszén hunyt el Budapesten.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György