Petr Zelenka (1967) forgatókönyvírás és dramaturgia szakon végzett a prágai Filmakadémián. Első filmjét 1993-ban forgatta Visací zámek (A lakat) címmel. 1996-ban készített fiktív-dokumentumfilmje a Mňága (Happy end) harmadik díjat kapott a cottbusi filmfesztiválon, és Arany Kormorán díjat a cseh filmek pilseni fesztiválján. 1997-ben mutatta be Knoflíkáři (Gombdili) című filmjét, amellyel megnyerte a legrangosabb cseh filmes díjat, a Cseh Oroszlánt (legjobb forgatókönyv, legjobb rendezés, legjobb film, legjobb mellékszereplő). 2002-ben készült filmje, a Rok dábla (A sátán éve) a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját kapta. David Ondříček Samotaři (Magányosok) című filmjének forgatókönyvét jegyzi. Mint fordító, kedvenc szerzője, Michael Frayn darabjával debütált. Első színművét, Příběhy obyčejního šilenství (Hétköznapi őrületek) címmel a prágai Dejvické divadlo megrendelésére írta, és saját rendezésében mutatta be 2001-ben. Mint a legjobb új cseh dráma, a darab megkapta az egyik legrangosabb színházi elismerést, a színikritikusok Alfred Radok-díját.

A szöveg részben a próbák során kialakult dialógusokra és improvizációkra épül. Végleges formáját csak a darab ősbemutatóját követően nyerte el. A darab a harmincas éveiben járó Petr nézőpontjából mutatja be az őt körülvevő világot. Próbál eligazodni az emberi kapcsolatok bonyolult útvesztőjében. Mintha mindenki megbolondult volna kicsit. Szülei, barátja, barátnője, szomszédai, a főnöke. De ők ugyanezt gondolják róla, és egymásról is. Mindegyikük tökéletesen érthető okokból, logikusan viselkedik úgy, ahogy viselkedik. A saját szempontjából. A bolond a másik ember. Zelenka hősei a hétköznapi abszurditások foglyai. Szívszorítóan mulatságosak és szeretni valóan esendőek.

“Próbáltam normálisan élni, de nem sikerült. Én küzdöttem, de kilátástalan volt, és túlságosan fájt. Most csak figyelem, hogy mi történik körülöttem, és abból merítek ihletet. Minden emberből, akivel találkozom, lesz egy vers.”