Húszezer ember már jelentkezett a magyar Mars-programba. Húszezer magyar ember érzi úgy, hogy szívesebben élne egy mérgező, gyilkos bolygón egy három négyzetméteres fémdobozba zárva, mint mondjuk Tápiószelén. Mit árul ez el az országunkról?

Ha lenne rá lehetősége, ön elmenne a Marsra? Te elmennél? Elmehetnek. Bárki önök közül megélheti, hogy a Mars felszínére lépjen. Azt is elmondjuk, hogyan.

Szereplőinket mélységesen átjárja a talajvesztettség, a tehetetlenség és az elvágyódás. Óriási távlatokat képzelnek maguk elé, miközben egy négyzetméteren belül sem mindig találják a helyüket. Nem kevesebbről álmodnak, minthogy nagyformátumú hősök, hírességek, véleményvezérek legyenek. Ezt ígéri nekik a MAGOR-program. Szemlélni a kozmosz végtelen szépségét valóban lenyűgöző – de a csillagos égre felnézve megérezni saját jelentéktelenségünket igazán félelmetes tud lenni.

Vajon mi a kellemetlenebb? Egy nagy, mély álomból hirtelen ébredni, vagy álmok nélkül élni a valóságot, és vonszolni az unalmas életünket?

Hol tartanánk a korábbi századok nagy álmodozói nélkül? Miről álmodott Tesla, Edison vagy Lenin? És kinek az álmát álmodjuk ma?

Az előadásban részletek hangzanak el Csehov Sirályából Radnai Annamária fordításában. Továbbá elhangzik Reményik Sándor Üzenet a Marsról című verse.