2006. februárjában négy alkotó szövetkezett, hogy elkészítse az 1993-ban bemutatott nagy sikerű film, a Sose halunk meg zenés színpadi változatát.

A Koltai Róbert által megformált figura, Gyuszi bácsi, a film bemutatása óta legendás alakká vált. Sokszor anélkül idézik aranyköpéseit, hogy tudnák, honnan is való. A nagydumás vállfaárus, a szenvedélyes játékos, a kisember valahogy mindig megél a „legvidámabb barakk” nem éppen legvidámabb körülményei között. Hatalmas életkedvével mindenkit levesz a lábáról, vagy épp megbolondít, megszédít a környezetében.

A darab, ahogy a film, egy utazás története. Gyuszi bácsi elviszi egy vidéki vállfaárus körútjára kamasz unokaöccsét, Imit, és rengeteg kalandot élnek át együtt. Mire a „Nagy utazás” véget ér, egy másik Imi tér haza. Gyuszi bácsi mellett, szüleitől távol, - mint egy gyorsképző tanfolyamon – a „felnőtt” életről olyan meghatározó benyomást kap, annyi élményben részesül, amennyiben máskülönben csak évek hosszú sora alatt lehetne része. Tapasztalatot szerez az ügető szenvedélyes, izgalmas, de ugyanakkor kemény világáról, a piac színes, nyers, lüktető atmoszférájáról, a nők könnyen kiszámítható, és gyakran mégis érthetetlen, rejtélyes viselkedéséről, az ismeretlen emberek szolidaritásáról, és a rendszer kijátszhatóságáról, amely időnként megmutatja kegyetlenebb arcát is...