2021 őszén mutatta be a Veres 1 színház a Miss Daisy sofőrje című darabot , amelyben a címszereplőt játszod. A színdarab sikerét mutatja, hogy idén júniusban Tokajba hívták és a nyíregyházi Vidor Fesztiválon is látható lesz szeptemberben. Az előadás negyedszázadot fog át, azaz a szereplőknek és neked is 25 évet kell öregedni és természetesen jellembeli változáson is átesni.
   –   Élveztem, hogy ez a kemény asszony az évek során hogyan válik elfogadóvá, hogyan születik közte és fekete sofőrje között barátság. Én – remélem – más természetű vagyok, mint Daisy, de örömmel játszottam el őt. Kálid Artúrral pedig az első pillanatban megtaláltuk a közös hangot.

A  Hárman a padon – Orlai produkció – sokak számára ismerős darab. Jutalomjáték három művész számára. Te is így érezted Benedek Miklós és Gálvölgyi János társaságában?
   –   Boldogság volt velük próbálni, játszani. Sajnos, én teljesítmény kényszeres vagyok, szeretem minél előbb megtanulni a szerepet, nem szívesen próbálok példánnyal a kezemben, legfeljebb az elején, amikor bejegyzem, hova megyek, hol jövök be, hol megyek ki, aztán már az emlékpróbák alatt a súgó segítsége is fontos, hogy előre feladja a szöveget. Ebben a darabban minden együtt volt, ami kedvemre való. Nyáron is játszani fogjuk, országszerte utazunk vele.

Ambra, a hármas  már nem fiatal asszony szereplője kemény élete ellenére, mára kialakított harmóniájával és megőrzött nőiességével még mindig képes hatni a két idős férfira.
   –   Mindig  sorsábrázolásra törekedtem, nehéz sorsú asszonyokat szerettem játszani, persze ezt leginkább főszerepekben lehet megmutatni. Ám az is szép munka, ha az ember bejön a színpadra és 3-5 perc alatt mutat meg egy sorsot.

A Rózsavölgyi Szalonban ismét harmadmagaddal vagy színpadon Lucy Kirkwood Gyerekek c. darabjában. Jól gondolom, hogy Hazel tökéletesen megfelel a te „ízlésednek”, már ami a vágyott szerepkört illeti?
   –   Igen. Meg kell mutatnom, miért vagyok eleinte hűvös a betoppanó régi barátnőhöz, akit Kiss Mari játszik és milyen volt a házasságom férjemmel, Bill-lel – Hegedűs D. Gézával – és természetesen előjönnek a titkok, a jövőt meghatározó súlyos, megoldandó kérdések. Hazel úgy cselekszik, ahogy nem gondolta volna, hogy képes rá, de megteszi. Sorsa, mindhármuké, igazi emberi dráma.

Mit vársz te egy rendezőtől?
   –   Mindhárom darabot fiatal rendező rendezte, Dicső Dániel, Göttinger Pál és Ujj Mészáros Károly. Szeretem a fiatalokat, felfrissítenek, vagyis nem hagynak megöregedni. Akkor dolgozom jól egy rendezővel, ha ő a saját elképzelései megvalósításában figyelemmel és bizalommal segíti a színészt. Ha egy produkciót együtt hozunk létre, vagyis inspiráljuk egymást.

Beszéljünk a múltról, a pályád korábbi éveiről. Több mint 100 színházi szerepben láthatott a közönség. Voltál a Vígszínházban, Szolnokon, a Budapesti Kamarában, az Újszínházban, a Karinthy Színházban,Orlai produkcióban. Hol érezted legjobban magad?
   –   Igazából nem tudok válaszolni arra, hol szerettem a legjobban lenni, mindenütt jó volt, ameddig ott voltam és nem véletlen mentem el, de talán a legtermékenyebb és legtanulságosabb időszak a Budapesti Kamaraszínházban volt Ruszt József vezetése alatt.
Hál ’ Istennek a mai napig bezárólag kevés olyan darab volt, amit nem szerettem, de nem adtam vissza szerepet. Jellemző rám, ha valamit elkezdek, azt végig csinálom, akkor is, ha tudom, hogy a kimenetele nem lesz sikeres. Nem szoktam feladni. Most már, a kor előrehaladtával úgy szeretnék élni a jövőben, hogy csak azokat a szerepeket vállaljam el, amik igazán tetszenek. 7 éve alakult állandó társulattal a tatabányai színház, és Crespo Rodrigo alapító tagnak hívott és minden évben egy-két szerepre várnak. A jövő évadban a Jó gyerekek képeskönyvét mutatják be, abban fogok játszani egy jó szerepet.

Van-e olyan darab, amiben szívesen játszanál?
   –   Konkrét szerepálmom nincs, illetve, amikor volt, az nem jött létre, mert nem rám osztották. Alföldi Robival éppen akkor dolgoztam együtt és ő azt mondta, hogy  amit nem tudsz eljátszani, mert elmegy melletted, nem jön össze, az nem véletlen, jobb is, hogy nem játszottad el!

Hogy élted át a pandémia idejét?
   –   Be kell vallanom, az első hullámot könnyen, élveztem az itthon létet, pihentem, sétáltam, olvastam, zenét hallgattam, rendbe raktam a fotóimat. A második hullámot már rosszabbul éltem meg. Hiányzott a színház, a próbák, nehezen viseltem el a bezártságot. Szorongtam, féltem, hogy megkapom a vírust, lélegeztető gépre kerülök.

Tudom, Kati a testvéred szintén színésznő. Játszottatok együtt?
   –   Nem sűrűn, de Tatabányán a Kripliben, éppen a két testvért játszottuk, vagy még a Kamaraszínházban Stephen King Dolores című darabjában is felléptünk. Előfordult, hogy benne voltunk egy darabban, de nem volt közös jelenetünk. Sokáig Egri lányoknak hívtak bennünket, de nem akartunk Kessler nővérek lenni! Guelmino Sándor, a Kripli rendezője azt kérte, hogy teljes szereptudással menjünk az olvasópróbára, mert keveset tudtunk próbálni, így együtt tanultunk Katival.

Szüleitek ismert színészek voltak. A családi háttér befolyásolt benneteket a pályaválasztásban?
   –   Bizonyára, de nem törvényszerű. Én például először grafikus vagy jelmeztervező szerettem volna lenni, de aztán a gimnázium színjátszó körében ráéreztem a játék ízére és onnantól kezdve nem volt kérdés, hova jelentkezzek. Elsőre bekerültem a Főiskolára .Kati mindig színésznő akart lenni, őt is azonnal felvették. Sokszor beszéltem már a családunkról, de tudom, a mienk illékony pálya, a fiatalok már azt sem tudják, ki volt Egri István, vagy Náray Teri, de már azt sem, ki volt Ruttkai Éva. Pedig, aki ezt a pályát választja annak a múlttal is kellene foglalkoznia, tisztában kéne lennie a színháztörténettel, hogy kik tanítottak a Főiskolán, kik voltak a legendás nagy színészek. Manapság, aki nem szerepel a tévében, az nem is létezik.

Milyen volt nálatok otthon egy nap?
   –   Változó, attól függött, hogy a szüleim dolgoztak-e, próbáltak vagy játszottak. Apám otthon is mindig készült valamire, de ha ráért, sokat sétáltunk esténként. Általában ő beszélt, ezek jó emlékek és megalapoztak valamit, amire talán csak később jössz rá, de építkezhetsz belőle, önkéntelenül felhasználhatod a pályádon. Anyánk volt a legjobb barátnőnk. Nem tudtunk olyan későn hazamenni, hogy ne várt volna meg minket. Olyankor kiültünk a konyhába teázni és csak kérdezett, kérdezett…

Jól látom, hogy kiegyensúlyozott, boldog ember vagy?
   –   Most jól érzem magam a bőrömben, természetesen vannak, voltak nehézségeim, de igyekszem kiélvezni ezt az állapotot, hiszen 3 olyan szerepet játszottam el ebben az évadban, amire még nem volt példa az életemben. Számomra ez egy ajándék évad volt és nem tudom, lesz-e még hasonló szerencsém. Véletlen vagy kedvező csillagállás? Ha reálisan végig gondolom, akkor ez rendkívül ritka dolog, kevés színésznek adatik meg…. Úgyhogy, igen, vállalom: boldog ember vagyok!