Rossini, Bellini, Verdi és persze Donizetti kompozíciói hangzanak fel a koncerten, s a ritkán hallható áriák mellett olyan részletek is helyet kaptak a programban, mint a Lammermoori Őrülési jelenete vagy Lucia és Enrico duettje. Szép, nagy műsor…
– Kertesi Ingrid: Az est kitalálója, Ács János karmester hihetetlen vehemenciával vette sorra a különböző áriákat, igyekeztünk ugyanis olyan programot összeállítani, amely darabjai valóban emlékeztetnek Pavarottira. A maestro sok éven keresztül, számos alkalommal dirigálta az olasz tenorkirályt, jó barátja volt, így kiválóan ismeri azokat a bel canto műveket,  amelyekben fellépett, s szívesen énekelt. A műsorválogatásnál egyre-másra gyűltek és gyűltek a darabok, úgyhogy már hetek óta edzek, hiszen csak az utolsó ária közel tizenhat perces…

Szerencsére volt már olyan sorozatom, hogy az egyik nap a Szöktetés Blondéjaként, másnap pedig a Hunyadi Gara Máriájáként léptem színpadra, két héten keresztül. Féltem, hogy elfárad a hangom, de minél többet énekeltem, annál jobban szólt.
 
Azt esten fellép növendéke is, Sárközi Xénia, aki egy ritkán hallható műből, Verdi Kalózából énekel.
– K. I. : Medora áriáját ugyancsak Ács János választotta, én se ismertem korábban, de remekül illik Xénia bársonyos, aranyfolyamú hangjához. Már több alkalommal szerepeltünk közösen, egyszer a Lakmé duettjét is előadtuk, s örülök, hogy ismét kedves növendékemmel énekelhetek.

Említette egy korábbi beszélgetésünkben, hogy ma is, több mint három évtizedes pályával a háta mögött, némi lámpalázzal lép pódiumra. S gondolom, ilyenkor a tanítványáért ugyancsak izgul az ember…
–  K. I.: Biztos, hogy a fülem az ajtóra lesz tapasztva, amikor Xénia énekel. Mindig, minden konceren drukkolok a növendékeimért, szerintem ez teljesen természetes. Ahogy bennem is van folyton némi feszültség, de szerintem erre szükség is van, hogy a produkció pezsegjen, hogy az előadásnak legyen tétje, s a nézők ne azt érezzék, a fellépők énekelgetnek egy kicsit… Xéniával már több mint három esztendeje foglalkozom, először az oratórium-ének szakra vették fel a Zeneakadémián, majd ezután következett az opera. Jelenleg is a növendékem, de most már a tanári mester szakon. S el kell mondjam, már szép eredményeket tudhat maga mögött, hiszen a Simándy Énekversenyen díjazott lett, a szlovákia, Házy Erzsébetről elnevezett megméretettésen pedig a fődíjat nyerte meg. Őt szerencsére a pódiumra lépés, a versenyhelyzet nem visszahúzza, hanem ösztökéli.

–  Sárközi Xénia - Rengeteget segített az opera tanszakos felvételimben, hogy az első évben temérdek oratóriumot és dal tanultam, sokat gyakoroltunk, kísérleteztünk, hogy elsajátítsam a bel canto megfelelő stílusát. Jelenleg még fél évig tanulok a tanári mesteren, s persze keresem a további lehetőségeket, nemcsak itthon, hanem külföldön is.

–  K.I. : Szerencsére Xéniának a pedagógiai érzeke is nagyon jó, azt a természetességet tanítja az éneklésben, amit én magam is. S bár sajnos most nem találkozunk annyit, mint szeretnénk, bízom abban, hogy amikor végez, ismét együtt tudunk majd dolgozni. Hiszen egy külső fülre, kontrollra mindenkinek - nekem is - szüksége van. Most is sokat egyeztetünk arról, hogy milyen darabokkal bővítse a repertoárját - ebben egyébként rengeteget segített Medveczky Ádám, aki korábban nekem is a tanárom volt a Zeneakadémián -, s arra biztatom, hogy vegyen részt minél több megméretttetésen. Aztán  majd énekeljen elő az Operaházban is. Még nagyon fiatal, rengeteg út, lehetőség áll előtte, s az sem mellékes, hogy van pedagógiai tehetsége is…

Mi  az, amit egy fiatal énekes Kertesi Ingrid óráin tanulhat?
– S. X.: Amikor felvettek a Zeneakadémiára, még azt sem hallottam igazán belülről, hogy milyen színű a hangom. Azzal is gondom volt, hogy hogyan állok meg a pódiumon, milyen tartással énekelek, összeségében görcsös voltam. Így a hangom sem tudott olyan szépen folyni, ahogy a tanárnő kérte.

Elég egyébként csak őt figyelni, ahogy áll a pódiumon, ahogy tartja a karját, a vállát, ahogy levegőt vesz. A kellő természetességet is el lehet tőle sajátítani. Mindig arra biztatott, hogy otthon, a saját hangommal kísérletezzek, gyakoroljam minél többet, hogy a testemmel hogyan tudok bánni. Megtanított arra is, hogy milyen a jó gyakorlás, hogy egyedül is tudjak haladni, ez az operaszakon elengedhetetlen, hiszen nagyon sok a tanulnivaló. Több tanár is mindig odafigyelt arra, hogy ne induljak rossz irányba, és ezért nagyon hálás vagyok.

– K. I.: - Bár ősszel vár rám egy franciaországi Mozart-mise, német operagála is, ahová már tizenkilencedszer hívnak vissza, s akadnak itthon kamarazenei koncertjeim is, a tanításnak nagyon fontos szerepe van az életemben. Ettől az évtől kilenc fiatallal foglalkozom a Zeneakadémián. Nagyon élvezem a pedagógiai munkát, fontosnak tartom, hogy a növendékek először a technikai biztonságot sajátítsák el, s hogy tényleg minél természetesebben, beszédszerűen énekeljenek. A vibratóra nagyon kényes vagyok, különösen amikor már saját életet kezd élni… Fontos, hogy simán, gyönyörűen áradjon a hang. Ahogy az is, hogy a voce szinkronban álljon a személyiségükkel, az alkatukkal. Számomra az szintén lényeges, hogy minél hamarabb megtaláljuk a közös hangot, hogy félszavakból is értsük egymást, hogy a gyerekek gyorsan fel tudják venni azt a tempót, ami a tanuláshoz kell.

S persze, hogy kialakuljon az a bizalom, ami a mester és növendék között elengedhetetlen. A  hangulat, a humor ugyancsak lényeges eleme az óráknak, szükség van arra, hogy időről-időre össze tudjunk kacsintani… S persze, büszke is  vagyok rájuk. Nemrég az egyik tanítványom az én korábbi ruhámban énekelte az Operaházban Gilda szerepét. Nagyon jó érzés volt.