Hírek
A klasszikus drámairodalom remekművét – Shakespeare „legvéresebb” királydrámáját – a gyergyószentmiklósi Albu István, a gyergyói Figura Stúdió Színház igazgatója állította színpadra, akivel a Woyzeck rendezőjeként már megismerkedhettek a szatmári nézők.
December 20-án, 19 órai kezdettel került sor a naptári év utolsó színházi bemutatójára. William Shakespeare drámájának színrevitelével a társulat célja, hogy egy történelmi klasszikust kínáljon a repertoárban, az egyetemes színházi kultúra egyik alapkövét, egyik legtöbbet játszott és idézett remekművét mutassa be - ugyanakkor mindezt egy kortárs ízlésű, a történelmi közelmúltra a rock- és popkultúra jól felismerhető referenciáival is folyton visszautaló, markánsan a mának és napjaink nézőinek címzett előadás által tegye.
Shakespeare-mű utoljára 2017-ben volt látható a szatmári színpadon: a Bocsárdi László által rendezett Tévedések vígjátéka - akkor is új fordításban (Benedek Zsolt átiratában), azelőtt pedig a Keresztes Attila rendezte Szentivánéji álmot láthatta a szatmári közönség, 2012-ben.
Két komédia után tehát ezúttal egy tragédiát vett műsorára a társulat - az előadás azonban mégsem mentes a shakespeare-i és kortárs humortól sem, a sajátos rendezői koncepciónak és a számos ponton átdolgozott szövegváltozatnak hála. Az előadás szövegkönyvének alapját Vecsei H. Miklós (újra)fordítása képezi, amelyet Vas István közismert, klasszicizálóbb fordításának részleteivel és saját szövegekkel egészítettek ki az alkotók, a shakespeare-i világ klasszikus, költői dimenzióját nyelvezetében és formájában is kortárs színpadi adaptációba emelve át, nem ritkán humorral fűszerezve a tragédia komor világát.
A III. Richárd egy évek óta folyamatban lévő, több produkciót magába foglaló „rendezői program” legújabb része. A drámai cselekménybe beépített élőzene különleges előadásélményt, valódi koncert-show-t kínál a nézők számára. Ez alkalommal a ‘70-es évek világhírű amerikai rock-slágerei csendülnek fel a színpadon és az együttes frontembere válik a véreskezű III. Richárd éneklő alteregójává.
A York-család kormányzása alatt Angliába visszatérni látszanak a boldog békeidők. A rózsák háborúja emléknek tűnik már csupán, amit megszépít az idő múlása. IV. Edward király váratlan halála azonban megtöri a látszólagos idillt: testvére, Richárd, Anglia trónjára tör. Politikai éleslátásának köszönhetően markában tartja szövetségeseit és riválisait egyaránt. Nem retten vissza a testvérgyilkosságtól, sőt, ártatlan gyermekek (saját unokaöccsei) vérének kioltásától sem, ha azok veszélyeztetik hatalmát. Egy páratlan zsarnok felemelkedésének és bukásának lehetünk tanúi, akinek torz alakja árnyékba borította a középkori Anglia történelmét. Shakespeare alkotói zsenijének eme örökérvényű lenyomata az idővel nemhogy kopna, sajnos időről időre egyre aktuálisabb mindaz, amit az egyetemes dráma- és színháztörténelem halhatatlan óriása a hatalom és zsarnokság működéséről, az emberi kegyetlenség és sérülékenység örök dialektikájáról, végső soron magáról az emberről tanít nekünk…
Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Rappert-Vencz Stella, Diószegi Attila, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Gaál Gyula, Frumen Gergő, Erdei Máté, Poszet Nándor, Péter Attila Zsolt, Varga Sándor, Szabó János Szilárd, Sosovicza Anna, Jankó-Szép Tamás m.v., Orbán Zsolt, Bodea Gál Tibor, Bándi Johanna, Bogár Barbara, Keresztes Ágnes
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Márton Erika m.v., dramaturgja Bessenyei Gedő István, zenei vezetője Bakk-Dávid László, koreográfusa Szabó Franciska volt. A rendezőasszisztens és a dramaturg munkatársa Balogh Ádám volt, a produkció létrejöttében ügyelőként Szabó Ritta, súgóként Varga Katalin vett részt.
Zenél a Harag György Társulat színészzenekara: Nagy Csongor Zsolt (ének, basszusgitár), Budizsa Evelyn (ének, hegedű), Péter Attila Zsolt (szólógitár), Erdei Máté (basszusgitár), Orbán Zsolt (dobok), Moldován Blanka (billentyűk, ének), Rappert-Vencz Stella (billentyűk, ének), Szabó János Szilárd (szaxofon, dobok), Bodea Gál Tibor (trombita).
Shakespeare-mű utoljára 2017-ben volt látható a szatmári színpadon: a Bocsárdi László által rendezett Tévedések vígjátéka - akkor is új fordításban (Benedek Zsolt átiratában), azelőtt pedig a Keresztes Attila rendezte Szentivánéji álmot láthatta a szatmári közönség, 2012-ben.
Két komédia után tehát ezúttal egy tragédiát vett műsorára a társulat - az előadás azonban mégsem mentes a shakespeare-i és kortárs humortól sem, a sajátos rendezői koncepciónak és a számos ponton átdolgozott szövegváltozatnak hála. Az előadás szövegkönyvének alapját Vecsei H. Miklós (újra)fordítása képezi, amelyet Vas István közismert, klasszicizálóbb fordításának részleteivel és saját szövegekkel egészítettek ki az alkotók, a shakespeare-i világ klasszikus, költői dimenzióját nyelvezetében és formájában is kortárs színpadi adaptációba emelve át, nem ritkán humorral fűszerezve a tragédia komor világát.
A III. Richárd egy évek óta folyamatban lévő, több produkciót magába foglaló „rendezői program” legújabb része. A drámai cselekménybe beépített élőzene különleges előadásélményt, valódi koncert-show-t kínál a nézők számára. Ez alkalommal a ‘70-es évek világhírű amerikai rock-slágerei csendülnek fel a színpadon és az együttes frontembere válik a véreskezű III. Richárd éneklő alteregójává.
A York-család kormányzása alatt Angliába visszatérni látszanak a boldog békeidők. A rózsák háborúja emléknek tűnik már csupán, amit megszépít az idő múlása. IV. Edward király váratlan halála azonban megtöri a látszólagos idillt: testvére, Richárd, Anglia trónjára tör. Politikai éleslátásának köszönhetően markában tartja szövetségeseit és riválisait egyaránt. Nem retten vissza a testvérgyilkosságtól, sőt, ártatlan gyermekek (saját unokaöccsei) vérének kioltásától sem, ha azok veszélyeztetik hatalmát. Egy páratlan zsarnok felemelkedésének és bukásának lehetünk tanúi, akinek torz alakja árnyékba borította a középkori Anglia történelmét. Shakespeare alkotói zsenijének eme örökérvényű lenyomata az idővel nemhogy kopna, sajnos időről időre egyre aktuálisabb mindaz, amit az egyetemes dráma- és színháztörténelem halhatatlan óriása a hatalom és zsarnokság működéséről, az emberi kegyetlenség és sérülékenység örök dialektikájáról, végső soron magáról az emberről tanít nekünk…
Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Rappert-Vencz Stella, Diószegi Attila, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Gaál Gyula, Frumen Gergő, Erdei Máté, Poszet Nándor, Péter Attila Zsolt, Varga Sándor, Szabó János Szilárd, Sosovicza Anna, Jankó-Szép Tamás m.v., Orbán Zsolt, Bodea Gál Tibor, Bándi Johanna, Bogár Barbara, Keresztes Ágnes
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Márton Erika m.v., dramaturgja Bessenyei Gedő István, zenei vezetője Bakk-Dávid László, koreográfusa Szabó Franciska volt. A rendezőasszisztens és a dramaturg munkatársa Balogh Ádám volt, a produkció létrejöttében ügyelőként Szabó Ritta, súgóként Varga Katalin vett részt.
Zenél a Harag György Társulat színészzenekara: Nagy Csongor Zsolt (ének, basszusgitár), Budizsa Evelyn (ének, hegedű), Péter Attila Zsolt (szólógitár), Erdei Máté (basszusgitár), Orbán Zsolt (dobok), Moldován Blanka (billentyűk, ének), Rappert-Vencz Stella (billentyűk, ének), Szabó János Szilárd (szaxofon, dobok), Bodea Gál Tibor (trombita).
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva