– Javában zajlanak A beszélő köntös előadásai. Hogyan érzi magát Lestyák Mihály szerepében?
– Nagyon jól, komfortosan. Szeretem Lestyák Mihály karakterét. Szerintem nagyon jól sikerült, színvonalas, energikus darab. Összhangban van benne humor és dráma, egy kis szerelemmel fűszerezve. A zene fülbemászó, a musical forma egészen új hangulatot adott Mikszáth klasszikusának. Emellett a koreográfia, a díszlet és a szöveg is véleményem szerint egyaránt nagyon jól el van találva. A darab Kecskemét várossá válásának 650. évfordulója alkalmából készült, de szerintem bárhol megállná a helyét.
– A közönségtől milyen visszajelzések érkeztek eddig?
– Eddigi tapasztalataim alapján nagyon pozitív a darab visszhangja. Sok emberrel beszéltem, és mindannyian dicsérték. Az előadások végén is érzékeljük, hogy elnyerte a közönség tetszését. Nagy örömünkre eddig még nem fordult elő, hogy elmaradt volna a vastaps.
– A darab igen erőteljesen ábrázolja a Kecskemét és Nagykőrös közötti vélt vagy valós, egykori viszályt. Esetleg nagykőrösi nézőktől is kaptak már visszajelzést?
– Kérdezősködtem, hogy Nagykőrös és Kecskemét között valóban létezik, vagy létezett-e a konfliktus, ami megjelenik a darabban. Vegyes válaszokat kaptam. Többen állították, hogy valóban áthatotta a városok közös múltját a rivalizálás, azt azonban senki nem tudta megmondani, honnan eredhetett. Én soha nem érzékeltem konfliktust a két város között. A darabban ez a vélt vagy valós ellentét ki van sarkítva, de ez pusztán humorforrás. Úgy emlékszem, a második előadás után beszéltünk nagykőrösi nézőkkel, akik nagyon mulatságosnak tartották a városukra vonatkozó utalásokat. Semmiféle sértettség nem volt bennük. Szerintem általános dolog az életben, hogy az emberek hajlamosak a szomszédjukkal pörölni. Közben persze egy erősen egymásra utalt, sorstársi viszonyban vannak, mely olykor talán még egy barátsággal is felér. Még a rossz szomszédság is sokszor szeretet és gyűlölet furcsa keveréke szerintem, mely mindenképpen előkelő helyet foglal el az ember életében.
– Legközelebb mely darabban láthatja majd a közönség?
– Arthur Miller Az ügynök halála című drámájában alakítom majd az ügynök idősebb fiát, Biffet. Elég zűrös figura abból a szempontból, hogy derékba tört a karrierje, ezzel az élete is, egy családi trauma miatt. Onnantól kezdve nem talál vissza a rendes kerékvágásba, nem találja a helyét a világban. Zaklatott, bizonytalan, mindemellett erősen narcisztikus jellem, mert nevelése is eléggé félrecsúszott. A szülei a család lelki és anyagi jóllétének felelősségét a vállaira helyezik, mert gyermekként kikiáltották egy makulátlan hősnek, és képtelenek feldolgozni, megérteni és felfejteni, miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A családi trauma óta apa és fia elkezdtek nagyon eltávolodni egymástól. Biff csak lézeng, elveszettsége pedig nagyon megviseli a családot. Azt várják, hogy legyen már belőle valami. A fiú ki szeretne szakadni a nagy elvárásokból, meg szeretné találni a saját útját. Fel akarja fejteni a családi csomókat, komplexusokat, rossz beidegződéseket. Útkeresésében őszinteségre szeretné sarkallni apját saját magával és a családjával szemben, aki erre már nem alkalmas, mert képtelen a saját maga által teremtett álomvilágból kitörve szembenézni a rideg valósággal.
– A zenés vagy a prózai darabot érzi közelebb magához?
– Ez nálam folyton változik, ám azt hiszem, mindig az áll hozzám közelebb, amelyikkel éppen foglalkozom. Az biztos, mindegyik hiányozna, ha nem lenne. A szóban forgó darabok mindegyike más szempontból kihívás, és ha ezeket a kihívásokat az ember megugorja, azt gondolom, visszahatnak egymásra pozitív módon, és kiegészítik a másikat. A beszélő köntös nyelvezete régies, többszörösen összetett mondatokból épül fel a karakteremnél. Furcsa szavakat tartalmaz, melyeket manapság már nem nagyon használunk, és a mondatszerkesztés is speciális olykor.
Az ügynök halálában nem kell annyit mozogni, filmesebben kell játszani. A szöveg modern, de teljesen tépett, állandóan félbehagyott mondatokkal tarkítva. Fejben kell befejeznem a mondatokat, melyeket az író vagy a fordító félbehagyott nekem. Mögéjük rakni a megfelelő gondolatot, plusz munka ahhoz képest, mikor befejezett mondattal, és így egyértelműbb gondolattal szolgálja ki az író, fordító a színészt. Ám így meg lehet az esély arra, hogy kevésbé irodalmi, élőbeszédre jobban hajazó mondatszerkesztés jöjjön létre.
– Ön szerint mi Az ügynök halálának legfőbb üzenete?
– A darabban a szereplők a kapitalista értékrend és az abból fakadó, amerikai álom csapdájában vergődnek, és azt hiszik – mint ahogy ma is sokan, hiszen azóta mi sem változott e téren –, hogy az anyagi javak felhalmozása és kimaxolása a legbiztosabb út a boldogsághoz. Az emberek összeharácsolják a tárgyakat, ellesik az üres és felszínes, ámde rendkívül fényesen csillogó mintákat a tévéből és a közösségi oldalakról, és elkezdik követni őket. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, kik is ők valójában, és mi az ő tehetségük, vágyuk, igazi hivatásuk. Hogy mely képességüket lenne érdemes valóban pallérozniuk, és aszerint reális célokat választani. A darab legfőképpen erről és az önismeret fontosságáról, az önmagunkkal való őszinteség elhanyagolhatatlanságáról szól szerintem, és azt gondolom, ezeket a dolgokat nagyon erősen hangsúlyozni kell az embereknek.

Koós Kata
újságíró
_________________________________