Folytatjuk a Moliére-sikersorozatot a Szegedi Szabadtérin: a Tartuffe után az Úrhatnám polgárt is  Parti Nagy Lajos  nyelvi leleményekkel tarkított átiratában élvezhetik a nézők.  Herczeg T. Tamás  rendezésében a korábbi Moliére-szerepekben megszeretett színészeket is láthatjuk, többek közt  Balog József et,  Kosztolányi József et,  Farkas Andreá t vagy éppen  Barnák László t. Viszont érkeznek új művészek is, például Sebők Maya, vagy a Szegedi Nemzeti Színház több művésze:  Sorbán Csaba ,  Borsos Beáta  és  Jakab Tamás .

 Felfedezhető abban valami sajátos öröm, ahogy figyeljük a színpadon mozgó alakokat, akik annyira ismerősek, hogy szinte velünk is élhetnének, de a közelségük ellenére mégsem mi csetlünk-botlunk az aranyozott díszletben, hanem mindig valaki más. Valaki más.

 Az Úrhatnám polgár is ebben verhetetlen: úgy tart a polgár elé tükröt, hogy közben azt hiszi, hogy csak egy ablak előtt áll. Vagy ha nagyon modernek akarunk lenni, épp egy képernyőt néz. Moliére nagyszerű komédiája akármelyik verzióval működik, hiába telt el a darab születése óta 348 év. A kortalanságának titka, hogy olyan tükröt tart elénk, melyben az ember fejlődő vagy épp pusztuló életrajzát látjuk kérlelhetetlen élességgel. Mindez pedig még vadabbul aktuális, mint valaha – mondta a Moliére-komédia átírója, Parti Nagy Lajos.

 Maga a történet akár napjainkban is játszódhatna: a főhősünk, Jourdain dúskál az anyagi javakban, de a szellemiekben igen szűkösen látták el. Szorgalmasan próbálja felemelni magát, igyekszik megszerezni minden pénzen megvásárolható tudást. Ez a hamisságában igaz törekvés dús komédiaforrást jelent, ugyanakkor mégsem nevethetjük ki nyugodt szívvel ezt a tanulni vágyó figurát.

 A narrációkkal, filozófus köntösébe bújtatott mesélővel keretezett történet remélhetőleg majd befészkeli magát a gondolataink közé, és velünk marad azután is, hogy felkelünk a kisszínpad nézőterének székeiről – hogy a játék bennünk folytatódjék tovább.