A darab tinédzser lányfigurája kívülről nézve problematikus személy, rossztanuló, szemtelen, szókimondó kamasz. Látszólag szinte menthetetlenül válik egyre érzéketlenebbé a külvilág sematikus elvárásaival szemben. Valószínűleg nincs senki a környezetében, aki igazán a mélyére akarna ásni annak, hogy mi is a baj ezzel a lánnyal. A szülei elváltak. Biztos a lehető legnagyobb tapintattal közölték vele, hogy ideje felnőnie és megértenie, hogy anyu-apu már nem bírnak együtt élni, és ezért külön folytatják az életüket. S mivel közölték vele, természetesen elvárható tőle, hogy mindenki foglalkozzon a maga dolgával. A felnőttek kudarcai, újabb útkereséseik viszontagságai, ki nem élt élethelyzeteik megtalálása háttérbe szorítják a lány felnőtté érésének egyik legérzékenyebb időszakát. Egyedül marad. Dönthet: vagy engedi, hogy teljesen rátelepedjen életére a felnőttek vergődése, vagy kilép ebből, és végleg lezárja gyermekkorát, saját életet kezd.

Az előadáshoz feldolgozó drámafoglalkozást is kínálunk, melynek a gyermekkori illúziók elvesztése, a tinédzserkori magány, magárahagyatottság észlelése, és az abból vezető kiút megtalálása lesz a témája. Fókuszában az a kérdés áll, hogy vajon mi (vagy ki) segíthet a kényszerű önállósodás felé vezető folyamatban, döntésekben? A feldolgozást Vidovszky György és Gyevi-Bíró Eszter drámatanárok vezetik a színészek közreműködésével.