Színházak
Magyar Színház - Sinkovits Imre Színpad
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- EscalusVerona hercegeŐze Áron
- Párisifjú gróf, a herceg rokonaSzatmári Attila
- Montagueaz egymással vetélkedő egyik család fejeBede Fazekas Szabolcs
- CapuletTóth Sándor
- RomeóMontague fiaHorváth Illés
- Mercutioa herceg rokona, Romeo barátjaGula Péter
- BenvolioMontague unokaöccse, Romeo barátjaTakács Géza
- TybaltCapuletné unokaöccseGémes Antos
- Lőrinc barátfranciskánusRancsó Dezső
- PatikáriusCsernus Mariann
- PrológusCsernus Mariann
- CapuletnéAuksz Éva
- JúliaCapuleték leányaLovas Rozi
- DajkaJúlia dajkájaBalsai Móni
Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból, álarcosok, őrök a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei
- rendezőNagy Péter
- látványVereckei Rita
- dramaturgPerczel Enikő
- fordítóMészöly Dezső
- zeneSzemenyei JánosDobri Dániel
- vivásCserhalmi György m.v.
- rendezőasszisztensHűbér Tünde
- a rendező munkatársaTucsni András
Szerelem és álom. Mindkettő körül lappang valami titok, megfoghatatlan. Két „nem ismert tartomány” és talán a legvonzóbb életelemek. Általában nehéz róluk beszélni, mert nagyon személyes ügyek, mégis, Shakespeare ezt a két dolgot állítja mondandója pilléreiként. Az alap pedig, amelyen mindez nyugszik: a színház, a képzelet, a láthatatlan birodalma. Erre a három megfoghatatlanra épít hidat: a Romeo és Júliát. A fizika szabályai szerint összeomlik, a valóságban azonban, az élet törvényeinek engedelmeskedve, nemcsak hogy él és virágzik, hanem alapművé is lett. Akkor hogy is van ez? Valóságunk melyik része szerint élünk? Az ismert vagy az ismeretlen a valóságos? És hol épül ez a híd, melyik valóságban vagy mely világok között és miért fontos, hogy összetartozzanak? Nem tudom...
De abban biztos vagyok, hogy a két szerelmes arannyá vált szobra igazi mestermű: életem legsötétebb bugyraiba is beragyog, mert arra figyelmeztet, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet: szeretni.
(Nagy Péter, rendező)
2014. 03. 14.