\"Megkerülhetetlen tény: a szentgyörgyi társulat megérett a nagy feladatokra. Az elmúlt évek színházszervező munkája nem múlt el nyomtalanul és nem volt hiábavaló! (...) Az ember tragédiája sepsiszentgyörgyi bemutatója esemény, már csak azért is mert egy olyan műről van szó, amelyet a magyar színjátszásnak legalábbis, illik időről időre a közönség elé vinnie! (...) Ádám és Éva végégjárják Lucifer sátáni kacajától kísérve az emberi történelem stációit, s vádolhatná ma már bárki is különösebb pesszimizmussal azt a Madáchot, aki már a múlt században csaknem profetikus dűhvel és elkeseredéssel vázolta fel a dermesztő jövő különös állomásait...\" (Bogdán László, A világszellem vakügetése (Háromszék, 2001.10.27)