Bertolt Brecht az egyik legjelentősebb drámaíró, nagy hatású színházelméleti munkásságának köszönhető az epikus színház eszményének kidolgozása, beépítése a színház vérkeringésébe. A városok dzsungelében című darabjának középpontjában egy fiatalember áll, aki könyvkereskedésben dolgozik. Az ajtón egy napon belép egy maláj férfi és meg akarja vásárolni a fiatalember véleményét. A fiatalember nem enged neki és ruháját levetve távozik, hogy két hét múlva revolverrel a kezében bukkanjon föl, és birtokba vegye a maláj férfi fakereskedését és minden vagyonát. Magányos szülők, magányos testvérek, magányos szeretők, magányos bűnösök és bűnözők sorsa bonyolódik ebben a darabban, amelynek mozgatórugója a költészet. A végső kérdés: mire születünk? Hogyan kell élni? Mit tehetünk egyáltalán a világ ellenében? Például egy olyan világ ellenében, ahol nap mint nap hajókon összezsúfolódott tömegek fulladnak a tengerbe.

Brecht az egyik legnagyobb német drámaíró. A városok dzsungelében című korai, 1923-ban megjelent drámája rendhagyó, provokatív, rafinált, sokrétű, friss alkotás. A darab két főszereplője George Garga (Kónya-Ütő Bence), egy fiatalember és Shlink (Pálffy Tibor), egy maláj fakereskedő. Kettejük példátlan, mindent felégető, mániákus harca családi és gazdasági helyzetet, individuumot és kapitalista hatalmat egyaránt fenyeget.

 „Ha teletömtök egy hajót emberi testekkel, hogy szinte szétreped, olyan magány lesz benne, hogy mind megfagynának.”— írja Brecht. A hátborzongatóan kortárs darab költői, expresszionista eszközökkel teszi mérlegre a nők sorsának, a bevándorlók helyzetének, generációs konfliktusoknak, családi problémáknak és egy teljes társadalom széthullásának a kérdéseit.