Egy színész lép elénk egy színészben.

Darvas Iván Gálffi László alakjában beszél hozzánk ezen az estén, azért, hogy Gálffi az ő szavain keresztül beszélhessen mindannyiunkhoz.

Darvas Lábjegyzetek című önéletírásában nem pusztán saját művészi pályaképét rajzolta meg,

hanem utánozhatatlan optikájával néz vissza egy egész korszak történelmi és személyes tapasztalataira.

Önkímélet nélküli őszinteség és önirónia rendezi vallomását a magára találás stációiról: bűnökről és bűnhődésről, az emberélet útjának felén sötétlő erdőről, magánéleti fordulatokról, politikai ítéletekről, börtönévek katarzisáról.

Gálffi a Darvas Iván személye iránti kíváncsiság, tisztelet és szeretet érzékenységével idézi elénk hajdani színpadi partnerét.