Valahol egy keleteurópai tengerparton áll egy földszintes társasház, háttal a tengernek. A középszerűsítési program keretében lakógyűlést hív össze Iván Vasziljevics, a házmester. A filmszínésznő kivételével minden lakó jelen van: többek között a besúgó, a házmestertanonc, a nyugati cserediák, a munkanélküli író, valamint Szergej Tyimofejev, akinek időgépnek nevezett koholmánya egy véletlen folytán működésbe lép. Szereplőink négyszáz évet repülnek az időben, összekeverednek a legkülönbözőbb történelmi korok, eljutunk a Holdra és Poncius Pilátushoz, és végül Rettenet Iván cár udvarában kötünk ki, ahol láthatjuk, hogy mi történne, ha az örökké elégedetlenkedő kisember kezébe kerülne minden hatalom. „Mit is mondhatnék? Ha nem csapjuk be saját magunkat, sürgősen becsapnak minket mások. És egyáltalán, ha sikerül becsapnod azt, amit úgy hívsz ’saját magad’, az már egy nagyon szép eredmény. Mert rendszerint fordítva van, az csap be minket.” (Viktor Pelevin)