A Futótűz egy nyomozás története: Nawal a halála után végrendeletben adja gyermekei tudtára, hogy valahol él az apjuk, és van egy bátyjuk is. Azt a feladatot kapják, hogy találják meg a két elveszett családtagot, és adjanak át nekik egy-egy borítékot. Jeanne és Simon először tiltakoznak a feladat ellen, de végül nem hagyja őket nyugodni a múlt kérdése. Saját gyökereik nyomába erednek. A nyomozás során egyre jobban belemerülnek egy múltbéli háború borzalmaiba, és elkezdik tisztán látni, hogy az anyjuk miért burkolózott közös életük során titkokba és elhallgatásokba.



Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró és rendező. Nyolc éves volt, amikor a családja Kanadába menekült a libanoni háborúk elől – ezzel összefüggésben a legfontosabb témák Mouawad munkásságában a történelmi traumák és azok családra gyakorolt hatásai. A kanadai szerző a kétezres évek közepén robbant be a nemzetközi színházi világba, Futótűz című darabjával pedig világhírűvé vált. A dráma számos színházi díjat elnyert, 2010-ben pedig film készült belőle, amelyet a legjobb idegen nyelvű alkotásért járó Oscar-díjra jelöltek.



„Nekem az a legmegrázóbb ebben a darabban, hogy a különböző emberi sorsok mögött milyen történetek vannak, és hogy minden embernek van olyan története, amit nehezen mond el, mert fél attól, hogy szembenézzen vele – mert fél attól, hogy elhangozzanak ezek a történetek. A darabban erősen jelen van egy vonulat, amely a szóról, a szó mágiájáról, a beszéd létfontosságáról szól: arról, hogy mondani, és mondani, és mondani kell a történeteket. Mondani azt, ami történik velünk.” (Alföldi Róbert)



„A színpad a könyörtelen vigasztalódás tere. A vigasz könyörtelenségéé. Ez volt számomra az első lépés az alagútban. Egy szikra. Egy érzés. És kezdtek elémbe jönni a szavak. Elindultam. Mentem előre a sötétben.” (Wajdi Mouawad a Futótűzről)