I. FELVONÁS
1. kép
Larináék vidéki kúriája
Larina, egy gazdag földbirtokos özvegye Filipjevnával, az öreg dajkával az elmúlt ifjúságról és a megszokás hatalmáról beszélget, míg a két \"kisasszony\", Tatjána és Olga érzelmes románcot dúdol. Aratók érkeznek, úrnõjüket köszöntik. Dalolásuk a lányokat is kicsalogatja a házból, az életvidám Olga feloldódik a jókedvben, az álmodozó Tatjána azonban félrehúzódik és könyvébe merül. Larina bort adat a parasztoknak és elbocsátja õket. Vendégek jönnek. Lenszkij érkezik, a költõ, aki úgyszólván gyermekkora óta jegyben jár Olgával, ezúttal azonban magával hozza barátját is, Anyegint, a szomszéd birtokost és bemutatja a hölgyeknek. Lenszkij szerelmérõl beszél Olgával, Anyegin Tatjánával társalog. A pétervári dandy, aki megcsömörlött a nagyvilági élettõl s nagybátyja birtokát megörökölvén, vidékre vonult vissza, enyhe fölénnyel magyarázza Tatjánának: \"Hasznosak a könyvek, de az olvasás nem az élet!\" Tatjána azonban olvasmányai és álmai lovagját látja az elõkelõ viselkedésû, titokzatos férfiban és elsõ látásra beleszeret.

2. kép
Tatjána szobája, késõ este
A lány nyugtalan, dajkáját faggatja, meséljen arról, milyen volt, amikor szerelmes volt. De az a szerelem, ami a dadának jutott osztályrészül, nem hasonlít ahhoz a szerelemhez, amelyet Tatjána olvasmányaiból ismer. Filipjevna távozása után a szerelmes lány merész lépésre határozza el magát: levelet ír Anyeginnak és nyíltan feltárja érzéseit. Arra kéri a férfit, döntsön sorsa, boldogsága fölött. Hajnalodik. Jön a dajka és Tatjána õt kéri meg, juttassa el a levelet Anyeginnak.

3.kép
Larináék kúriájának kertje
Lányok kórusa hallatszik. Tatjána Anyegint várja. A férfi meg is érkezik és a lány nyílt vallomására teljes õszinteséggel felel: tiszteli, becsüli Tatjána érzelmeit, de õ már nem tud szeretni, szíve kiégett, nem hisz a szerelem, az otthon boldogságában, jobb, ha elválnak, Tatjána gyõzze le érzéseit. Anyegin hazavezeti a lányt; újra felhangzik a parasztlányok dalolása.

II.FELVONÁS
1. kép
Bál Larináéknál
A vendégsereg a környékbeli földbirtokosokból áll, pletykás, szûklátókörû, kisszerû, unalmas emberekbõl. Lenszkij Anyegint is magával hozta, aki mérhetetlenül unatkozik ebben a társaságban. Amikor aztán meghallja, hogy miket pletykálnak róla- ideje volna megkérni Tányát; öntelt, modortalan ember; Tánya majd megbánja, ha hozzámegy, nagyon haragos lesz. Tréfás bosszút akar állni Lenszkijen, amiért idehozta, és állandóan Olgával táncol. Lenszkij eleinte nem érti, hogy mi történik körülötte, azután erõt vesz rajta a féltékenység: azt hiszi, hogy barátja el akarja csábítani menyasszonyát, s hogy Olga enged is csábításnak. Szóváltás keveredik, és Anyegin késõn veszi észre, hogy a tréfa túl messzire ment, a lobbanékony, romantikus szenvedélyû Lenszkij mindinkább belelovalja magát az indulatba, s olyan durván megsérti Anyegint, hogy a kor becsületkódexe szerint az kénytelen kihívni barátját. Lenszkij megrendülten búcsúzik a háztól, ahol boldog volt.

2. kép
Téli táj
Lenszkij érkezik elsõként a párbaj helyszínére. Míg ellenfelére vár, gondolatai a messzetûnõ múlt, szerelme, és a kifürkészhetetlen jövõ körül járnak. Rossz elõérzet gyötri: búcsúzik az élettõl, Olgától. Végre megérkezik Anyegin. Mindketten tudják, hogy õrültség, amit tesznek, hogy nem ellenségek, hogy ki kellene békülni- de egyikük sem képes megtenni a kezdeményezõ lépést. Felkészülnek a párbajra. a jelre Anyegin fegyvere eldördül és Lenszkij holtan esik össze.

III. FELVONÁS
1. kép
Bál Gremin herceg pétervári palotájában
Három év múlt el, s Anyegin hosszas utazgatás után megjelenik a társaságban. Egy elõkelõ, nagyvilági dámában, akit körülrajong a vendégsereg, mintha Tatjánát ismerné fel. Gremin hercegtõl tudakozik a hölgy felõl, s azt kell hallania, hogy csakugyan Tatjana az, s immár két éve a herceg felesége. Gremin csodálatos portrét rajzol Anyeginnak az asszonyról, majd bemutatja õket egymásnak. Tatjána feldúlt, de hûvösen viselkedik Anyeginnal, majd férje karján távozik. Anyegin most már szenvedélyes szerelemre lobban az asszony iránt.

2. kép
Tatjána fogadószobájában
Tatjána várja Anyegint, aki a bál óta szerelmes levelekkel ostromolja. A férfi megérkezik, s némán, szenvedõ szerelemmel hull térdre Tatjána elõtt. Anyegin szenvedélyes ostromára az asszony bevallja, hogy még mindig szereti, és szeretni is fogja, amíg csak él. De nem szegi meg esküjét, a férje iránti hûség, a kötelességérzet erõsebb, mint az iránt érzett szerelem. Anyegin minden kérlelése, könyörgése, ostroma megtörik Tatjána szilárdságán, s az asszony végül a lemondás fájdalmával, de büszkén távozik. Anyegin kétségbeesetten, egy elrontott élet tudatával marad magára.
Fodor Géza