A birodalom sorsa már eldőlt. Ami egyszer kinőtte ambícióit, annak törvényszerűen buknia kell. Mit tehet ilyenkor az utolsó római császár? Türelmesen kivár, tyúkokat tenyészt, és túlad a lomokon; a hivalkodó hatalom, az egykor civilizációként becézgetett történelmi kirakat haszontalan maradványain. “Politikai belátásom a semittevés” – vallja a pojáca, s leszámol magával a politikával is. Keserű komédia, aktualitása éppen időtlenségében érhető tetten, sokat ismételt (drámai) helyzet, amiben a korszak fölülírja magát az embert.