1953, Sztálinváros, a kultúrház avató gálaestje. Fellép a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője, Rákosi elvtárs pedig önmagáról mintázott szobrot küld ajándékba. A helyi vezetők kedélyes koccintásra gyülekeznek, de a szobrot és a művésznőt elnyeli a föld. Rémült hajsza indul, hogy mentsék a menthetőt.

Csakhogy elfeledkeznek az atombunkerről.
Sötét titok lengi körül az erkélyt.
Az igazgatón úrrá lesz a szerelmi hevület.
Nemcsak a feleségét illetően.
A tanácselnök hangokat hall.
Így aztán a portással összeveszik a létrán.
Ezalatt a párttitkár rutinosan csapdákat állít. Magának is.
Mi köze mindennek egy kocsmában támadt tömegverekedéshez?
És segít-e, ha beavatkozik az olasz riporter, az állatorvosnő és az államvédelem?

A klasszikus hagyományokat követő bohózat egy korról, amikor mindenki résen van, de hiába. Még jó, hogy holnaptól más világ lesz.