Ám hogy kerül egy makulátlanul tiszta férfiú – és mintaférj –, a Boston Life Company igazgatójának nadrágtartója egy kétes hírű találkahelyre, ha nem is hordja éppen? Ez önmagában még nem lenne baj, de a címére visszaküldött kényes ruhadarab-kiegészítő egyenesen a felesége kezében landol. Mit tesz ilyenkor egy magára valamit adó asszony, aki éppen férje ágybéli tehetetlenségének hirtelen támadt szörnyű és mindaddig megfejthetetlen titkával küszködik? Ki akarja deríteni az igazságot! Csapdát állít az urának, és a vígjátékok elengedhetetlen kellékével él: barátnőjével szövetkezve levelet ír neki, s egy titokzatos idegen nő nevében találkára hívja. Hová máshová, mint abba a szállodába, ahonnan a nadrágtartó visszaérkezett, s melyet történetesen – nyilván, nem minden ok és kacsintás nélkül – Gőgös Gúnárnak hívnak. Az asszonyhoz a találkára természetesen nem a férj, hanem annak a barátja megy el, azaz, más okból, elmegy a férj is a Gőgös Gúnárba, illetve, annak az unokaöccse, sőt a barátnő sem maradhat távol, így, természetesen, megérkezik közéjük ennek halálosan féltékeny, lövöldözni szerető spanyol férje, a ház inasa és annak a szeretője, sőt, még a család orvosa is. Ráadásul, a szállodában szolgáló boy megszólalásig hasonlít a nadrágtartó (vélt) tulajdonosára, okot adva ezzel a személyek teljes össze- és megkeveredésére, s hogy a történet még kuszább legyen, a szállodában időzik egy angol úr, akinek a nyelvét az égvilágon senki sem érti, ő viszont annál vérmesebb és nyelvesebb… Ennél többet nem árulhatunk el, talán már így is túl sokat kikotyogtunk az ajtócsapkodástól zajos történetről.

A vígjátékírás nagy klasszikusának, Feydeau-nak talán legismertebb sikerdarabjával köszöntjük a tavaszt – és várjuk közönségünket – a Jókaiban!