Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy kitüntették a Magyarország Kiváló Művésze címmel?

Nem mondanám, hogy igazán meglepődtem, hiszen az elmúlt években folyamatosan felterjesztettek erre a díjra több színházból. Természetesen nagyon jólesett, hogy az idén végre sikerült megkapnom, még ha fizikailag lehetetlen is az átvétele.

Hogyan ünnepelt?

Kibontottam egy üveg szép bort! 

Milyen jelentős állomások vezettek ehhez a kitüntetéshez? 

Mérföldköveket nem tudnék felsorolni. Ez az egyik legrangosabb művészeti díj, úgy gondolom, az egész életműre szól. Ebben talán benne foglaltatnak a rekordszámú sikerszériák, előadások, sikerek, rendezések a fővárosi és vidéki színházakban, a népszerű televíziós és filmes szereplések, sőt lehet, hogy még az amatőr mozgalomban eltöltött évek is.

Ami a kitüntetés indoklásában áll, egybevág-e azzal, amit Ön az utóbbi évekből személyes kiemelkedő pillanatoknak, sikereknek tart?

Erre is nehéz válaszolnom. Rendkívül nehéz pirulás nélkül olvasni, hogy „a munkássága megkerülhetetlen érték”, és ha ezekbe a szavakba az ember mélyen belegondol, nem az elmúlt, általa létrehozott sikerek jutnak eszébe, hanem a felelősség az elkövetkező időkre nézve! 

Mennyire fontosak az Ön számára az efféle visszajelzések?

Úgy mondják, az Isten legnagyobb adománya, ha valakinek a hobbija lesz a hivatása, és ebből meg is tud élni! Ezen felül már minden csak ajándék. Természetesen azonban fontosnak tartom a visszajelzéseket, mert abból tudja az ember, hogy jó irányba halad a rá bízott tálentum nevelgetésében.

Ilyen rangos kitüntetésekkel a neve mellett - mint például a Jászai Mari-díj vagy a Kiváló Művész Díj - egyenes arányban nő az Önre nehezedő nyomás is?

Nem gondolnám! Ezelőtt is és ezután is a legjobb tudásom szerint akarom végezni a rám bízott feladatokat! Eddig sem tapasztaltam különösebb pressziót semmilyen irányból, aki ismer, tudja, hogy a munkáimban és magammal szemben is maximalista vagyok!

A közönség jól ismeri Önt színházi, szinkron- és filmszínészként, valamint rendezőként egyaránt. Pályafutása jelen szakaszában melyik szerepkör motiválja leginkább?

Nehéz kérdés! Alapvetően a képzésem a színházi színészet felé irányít, és bár mindegyik szerepkör sok örömet okozott, ezt tartom fő hivatásomnak.

Az újranyitást követően a kecskeméti nézők a Jövőre, veled, itt 2. című előadás kapcsán találkozhatnak a nevével mint rendező. Színészként mikor láthatjuk viszont a Kecskeméti Nemzetiben?

Miután úgy alakult az életem az utóbbi években, hogy három pesti színház is igényt tart a munkámra, egyeztetési nehézségek miatt a következő évadban is „csak” rendezői feladatot látok el a Katona téren, de ami késik, az nem múlik! Ki tudja, mit hoz a jövő?