A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulata egymást is köszöntötte az ünnepek alatt.
Gyakran említjük, hogy teátrumunk társulata egy igazi nagy család, ez az ünnepekkor pedig még inkább bebizonyosodik. Hagyománnyá vált, hogy minden évben együtt is megünnepeljük a karácsonyt, ez idén sem volt másként.
Hódolunk egy hőn szeretett szokásnak, miszerint nevet húzunk és megajándékozzuk egymást, de évről évre nagy örömünkre szolgál az is, hogy kedves közönségünk kézzel írott leveleit olvashatjuk, amelyek a karácsonyi dobozba érkeztek decemberben!
Mindenkinek köszönjük, aki idén bármilyen formában is felénk irányította figyelmét és szeretetét!
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
