A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulata egymást is köszöntötte az ünnepek alatt.
Gyakran említjük, hogy teátrumunk társulata egy igazi nagy család, ez az ünnepekkor pedig még inkább bebizonyosodik. Hagyománnyá vált, hogy minden évben együtt is megünnepeljük a karácsonyt, ez idén sem volt másként.
Hódolunk egy hőn szeretett szokásnak, miszerint nevet húzunk és megajándékozzuk egymást, de évről évre nagy örömünkre szolgál az is, hogy kedves közönségünk kézzel írott leveleit olvashatjuk, amelyek a karácsonyi dobozba érkeztek decemberben!
Mindenkinek köszönjük, aki idén bármilyen formában is felénk irányította figyelmét és szeretetét!
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
