Megrendítően és megindítóan szép előadás született Cyril Gély darabjából: A Díj
Lise Meitner és Otto Hahn párbeszéde, vitája egy különös "egyenlet" - tudományról, barátságról, árulásról, egyenrangúságról, háborúról, maradásról, menekülésről. Atombombáról. Az igazságról és a felelősségről.
A világ két nagy tudósát, Lise Meitnert és Otto Hahnt Kiss Mari és Seress Zoltán játsszák. Hahn feleségét Szorcsik Kriszta. Rendező: Herendi Gábor.
Otto Hahn német kémikus készül a Nobel-díj átvételére 1946. december 10-én, kedden, a havas Stockholmban. A díjat két évvel korábban ítélték oda neki az atommaghasadás 1939-es felfedezéséért, de a háború miatt később tartották meg a ceremóniát. Már írja az ünnepi beszédét. Koncentrál. Javítgat a szövegen. Kihúz, beír. Megpihen. Zenét hallgat. Elbóbiskol. És akkor hirtelen betoppan a szállodai lakosztályába Lise Meitner fizikus, egykori barátja, tudóstársa, akivel évtizedeken át számos közös felfedezésük volt még Berlinben, ahonnan a zsidó származású Lise Meitnernek 1938-ban menekülnie kellett. Azóta nem találkoztak. Pedig együtt kezdtek bele az uránatom-kísérleteikbe. Sőt, Lise Meitner az, aki Hahn számára magyarázatot és nevet adott - már Stockholmból, levélben - az atommaghasadásra. Társfelfedező így. Csakhogy Hahnnak egyedül ítélték oda a Nobel-díjat, ő pedig nem említette egyetlen megnyilatkozásában, cikkében sem Lise Meitner nevét. Ott, a szállodában, amely előtt már gyülekeznek a fotósok, újságírók, Lise Meitner számvetésre készteti Otto Hahnt...
A színes fényképeken A Díj című előadás Lise Meitnere és Otto Hahnja, Kiss Mari és Seress Zoltán.
A Díj februári előadásaira már nincs jegy. Fogynak a helyek a márciusi előadásokra is. De már válthatnak jegyet áprilisra is, akár online jegyvásárlási felületünkön is >>>
Köszönjük, hogy jönnek hozzánk, hogy velünk vannak, Önök nélkül ez nem menne.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
