„Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok.  Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még? És mivel töltöm az előttem álló fantasztikus perceket? Mit váltsak valóra? Vannak egyáltalán álmaim? Szeretnék-e … mit is? … Bármit? Vajon képes leszek megvalósítani? Képes leszek a … bármire? Vagy jó minden úgy, ahogy van? Ki vagyok én valójában? Egy szivacsba zárt szív, ami szüntelen dobog? Tudom egyáltalán, hogy mit akarok? Vagy beérem azzal, hogy egyszerűen csak boldog vagyok? Itt, ott és mindenhol?”