„Úgy jutott el hozzám ennek a szerepnek a híre, hogy azt mondták, ez a karakter nagyon nekem való” – meséli a színművész. „Elkezdtem azon gondolkodni, hogy valóban így van-e. Eleinte nem láttam magam ebben a szerepben ennyire egyértelműen, ugyanis az ikonikus karakter, az olvasmány- és filmélmények erősen éltek bennem is. A válaszra addig kellett várni, amíg el nem kezdtünk dolgozni a darabbal. Akkor értettem meg, hogy nekünk tényleg van közünk egymáshoz. Ma már azt gondolom: milyen jó, hogy ezt hamarabb tudták rólam, mint én magam. Persze akármennyire is küzdöttem ellene és nem törődtem vele, hogy megfeleljek az elvárásoknak, azért örülök, hogy egyenlőre úgy tűnik, elfogadnak az emberek ebben az ikonikus szerepben.”

Mr. Darcy karakteréhez azokon a jeleneteken keresztül jutott közelebb a színművész, melyekben találkozik Elizabeth-tel. „Beleszeret egy lányba, aki társadalmilag nem hozzá való. A félelmei, a zárkózottsága és a konvenciók miatt nagyon rosszul reagál a lány iránti intenzív vágyódásra, ami szinte letaglózza. A lányhoz fűződő érzelmei hatására azonban, leolvad róla a túlméretezett páncél, és elkezdi kimutatni mindazt, ami benne zajlik. Azzal foglalkoztam elsősorban, hogy megértsem Darcy zárkózottságát, a sokszor durva, mogorva viselkedését. Majd arra fókuszáltam, hogy Elizabeth, hogyan rengeti meg és forgatja föl a világát, és milyen formában hozza ki belőle a mélyebb, eldugott, érzékeny és sebezhető énjét, és ezt hogyan kell adagolni, megmutatni a darab különböző stációi során.”

Elizabeth Bennetet Kovács Panka alakítja, akivel Orth Péter gyorsan megtalálta a közös hangot. Kettejük viszonya adja az előadás érzelmi tengelyét, azt a finom feszültséget, amelyben a vonzalom és az elutasítás egyszerre van jelen. Különösen emlékezetes pillanat Darcy házassági ajánlata – és az azt követő visszautasítás. „Elizabeth ekkor tudja meg, hogy Darcy miatt nem jött létre a testvére, Jane házassága. Ezzel az információval és az addigi ellenszenvvel teljesen érthető, hogy nemet mond.” A kudarc azonban nem lezárás, hanem fordulópont: Darcy számára ez az a pillanat, amely elindítja a valódi változást.

A darab egyik különleges rétege a nyelv. Austen mondatai hosszúak, íveltek, sokszor sok formasággal teli cirádákkal tarkítottak. Nagyon távol állnak a mai, leegyszerűsített, kevésbé igényes nyelvhasználattól. Orth Péter számára ez egyszerre jelentett nehézséget és jóféle kihívást. „Jóleső érzés volt visszatérni egy lassabb világba, de közben meg kellett küzdeni azzal, hogy a színpadi idő sűrített. Ha egy gondolatot, amit két szóval is el lehet mondani, négy soron keresztül fejezünk ki, akkor fontos feladat, hogy meg tudjuk tölteni azt annyi plusz hajtóerővel, ami igazolja, miért is jó, mit is adhat hozzá ez a nyelvi formavilág egy beszélgetéshez, azon túl, hogy a korszellem megjelenhet általa,  és mindezt úgy, hogy szervesnek,  természetesnek kell, hogy hasson a szánkból valami módon. Ez néha nem könnyű feladat.”

A Büszkeség és balítélet látványvilága szintén aktív eleme a történetmesélésnek. A mozgó díszletelemek pontos szervezést, összehangolt csapatmunkát igényelnek. „Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez organikusan és frappánsan működjön. Ezek a látványos díszletmozgások emelik az előadás világát. Sok ember tesz bele nagyon komoly munkát estéről estére, amiért óriási tisztelet és köszönet az egész csapatnak.”

Orth Péter Darcyja nem versenyez filmes előképekkel. Olyan férfiként áll előttünk a színpadon, aki hibázik, tanul, lassan közelebb kerül önmagához, és fel meri vállalni az érzéseit. Talán ezért történhet meg az, hogy a közönség egyszer csak elfelejti a hozott képeit, és a szívébe zár egy új Darcyt.