A PH21 Galéria szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt Gálos László Hagyaték című kiállítására a Szkéné Színház előterébe.
A megnyitó időpontja: 2025. február 28. 19h
A kiállítást Jász Borbála filozófus, művészettörténész, a Galéria igazgatóhelyettese nyitja meg.
HAGYATÉK
Sajátos hangulattal bírnak a helyek, amik egy-egy gyűjtemény őrzésére szolgálnak. Egyszerre jelenik meg bennük a vágy a végleg lezárult múlt újjáteremtésére, a mindent elborító jelen megragadására és az elmúlás bizonyosságát hordozó jövő megszelídítésére.
Minden gyűjtemény egy kísérlet az örökkévalóság megragadására. Reménytelen, de soha fel nem adható küzdelem közös hagyatékunk, az emberi civilizáció fejlődésének feldolgozására. Avagy hiábavaló erőfeszítés az idő múlásába kódolt felejtés, a minden létezőt magáénak tudó enyészet megállítására. Hiábavaló, hiszen maradjanak meg akár évezredekig a tárgyak, melyek hordozzák szellemiségünk lenyomatát, az emberi mércével mért eónok észrevétlen pillanatok csupán az világmindenség időtlenségében.
Küzdeni a megváltoztathatatlannal az elérhetetlenért maga a melankólia. Az a fajta melankólia, amit eleve magában hordoz minden nedves kollódiumos kép a maga örök tökéletlenségével és mélysötét tónusrendjével. Az ambrotípia, mint kép éppen olyan, mint a tudatunk: egy leheletfinom, de felfoghatatlan mélységű réteg egy törékeny anyagdarabka felszínén. Mégis, ha gondosan őrizzük, örök életű – legalábbis emberi mércével.
A könyv-, irat- és műgyűjtemények fényképezése nedves kollódiumos eljárással pont olyan sziszifuszi, de éppen olyan szép és fontos feladat, mint maguknak a gyűjteményeknek a felépítése és őrzése. A hagyatékunk megóvásának szentelt helyeken létrehozott egyedi és megismételhetetlen képek nem csak a teret, a tárgyakat, de az azokat megalkotó emberi szellemet is megörökítik, ezáltal emelve műalkotássá azokat az ismeretlen, mégis felbecsülhetetlenül fontos kulturális gócpontokat, melyeket általában egyszerűen csak úgy emlegetünk: raktár.
Gálos Lászlót a szubjektum és az „objektív” valóság viszonya foglalkoztatja. Az érzékelés és a megismerés határait feszegetve 2015 óta szinte kizárólag nedves kollódiummal készíti fotográfiáit. Azóta tizenöt egyéni kiállítás mellett több, mint száz csoportos kiállításon, illetve fesztiválon mutatta be fotóit, performanszait és videómunkáit négy kontinens tizenhat országában. Az InstArt Csoport, az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület és a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja.
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
