De mi lett a nővel? Június 16-án az Északi Színházban
A De mi lett a nővel című előadással tér vissza a szatmári színpadra Szélyes Ferenc, a Harag György Társulat örökös tagja!
Június 16-án, pénteken 19 órai kezdettel az Északi Színház termében lesz látható a Gyulai Várszínház remek előadása, melynek szereplői Győrffy András, Jászai Mari-díjas, Kárp György, Bánffy Miklós-díjas és Szélyes Ferenc, Jászai Mari-díjas művészek. Az előadás rendezője Béres László.
A kerettörténet szerint valamikor a XIX. század végén három ágrólszakadt színész elindul a végtelen, forró országúton Bikulina bankár estélyére. Útközben egyikük történeteket, pletyka-ízű sztorikat mesél a társasági élet egyik mitikus nőjéről, a bankár unokahúgáról, Irináról. A különös dramaturgiájú történetben szerelmek és csalódások, kivégzések és foghúzások, öngyilkosságok és ellenvonatok kavarognak Irina Bikulina ártatlan, mégis felkavaróan buja, szenvedélyes alakja körül.
A történet örök – három férfi mesél egy nőről. Három férfi, három színész, három utazó. És egy látszólag soha véget nem érő utazás – ha úgy tetszik, az élet színpadán.
Az előadásban három, az élete zenitjén túl lévő erdélyi vándorszínész mesél, amelyben a nő az eltűnt ifjúságot, a régmúlt korokat és az emlékezés által szerzett boldogságot, a melankolikus és elégikus nyugalmat jelképezi. Mi az a mi a három idős csepűrágót összetartja? Az emlékezés, az egymásnak mesélés gesztusa. Vagy a színház.
Egy biztos: mindannyiunkban él egy Irinia. Egy nő, valami, akire vagy amire emlékezni szeretnénk, mert az emlékeink tartanak életben minket.
Az előadásra jegyek kaphatók a Szatmárnémeti Északi Színház Horea utcai jegypénztárában, hétfőtől péntekig 10 és 17 óra, szombaton 10 és 13 óra között. Online jegyvásárlás a Biletmaster.ro oldalon.
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.
Bandi András Zsolt. A huncut-mosolyú, kócos szemöldökű, a vérprofi, a maximalista, az igazi nagy tehetségű színész, s az igazán emberséges ember, akinek mindenkihez van pár kedves szava, vagy egy humoros beköpése.
Antal Csaba indulásakor, a '70-es, '80-as években kialakult két kőszínházi iskola – a kaposvári és a szolnoki műhelyek – praxisával meghatározó módon hatott a színház művelőire és közönségükre.