A Nobel-díjas drámaírónő első hazai színpadi bemutatójára a kortárs külföldi drámák hazai és kortárs magyar darabok külföldi bemutatására alakult PanoDráma vállalkozott. Az 1996-ban az év drámájává választott Kézimunka (Stecken, Stab und Stangl) Jelinek első konkrét társadalmi eseményre reagáló drámája. 1995-ben egy rasszista bombája négy fiatal romát gyilkolt meg Burgenlandban, csak mert „elkövették azt a hibát, hogy nem öltöttek időben számunkra ismerős külsőt és nevet”. Jelinek elítéli a tettet, melyet a fajgyűlölő kisebbség tagja követett el, de még inkább elítéli a többségi társadalom álságos gyászszónokainak és belenyugvóinak kórusát, hisz nekik köszönhetően az élet úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna.

A díjnyertes fiatal német-magyar filmrendező, Pejó Róbert első színházi munkája témájában itthon legismertebb filmjéből, a romániai cigánytelep nyomorát bemutató Dallas Pashamendéből merít, formájában, az előadás színházi nyelvében azonban Elfriede Jelinek szerepekre alig osztott, költői szövegfolyama játssza majd a főszerepet. A PanoDráma produkciója a Magyarországon fájdalmasan aktuális téma mellett a kortárs magyar színház egyik legizgalmasabb jelenségét vizsgálja: a fiatal filmrendezők (Mundruczó, Török, Gigor, Hajdu) megjelenését a magyar színpadokon.