Két nő, egy férfi, három ember, három sors, három történet – összezárva egyetlen taxiban. Nem lehetnének különbözőbbek. Szinte ismeretlenek egymásnak. És a rövid taxiút alatt – amelyik az Oktogontól a Kútvölgyi úti pártkórházig tart – nem csak az derül ki, milyen mély, valósággal szétszakíthatatlan kötelék fűzi össze ezt a három embert: a volt hajóskapitányt, jelenleg taxisofőr, börtönviselt, Bellardit, az intézetben nevelkedett és énekesnőnek készülő ovónőt, Mózes Gyöngyvért, illetve mostani szeretőjének anyját, az építész unokáját, Lehrné Demén Ernát, becenevén Nínót, egy kiterjedt család jelenlegi fejét, egy volt műbecslőt, aki a nagyapja által épített házban él egy hatszobás polgári lakásban (innen indul történetünk), és akinek igencsak fontos pozíciót betöltő férje a Pártkórházban haldoklik. Mi derülhet ki a sáros-viharos Budapesten, a nemzeti ünnepen a kórház felé robogó taxiban erről a három emberről? Ahogyan nem csupán a külvilág, a kézzelfogható realitás hanem szereplői belső, kozmikusan kitáguló világában barangolva Nádas Péter hasonlíthatatlan művészettel megírta, szinte minden. Vagy még annál is több. Az út talán nem tart fél óráig sem. Az együttlétük viszont több ezer évig. 3 ember, 3 sors, 3 történet, 1 taxi.