Ofélia a színház takarítónénije. Vagyis csak volt… mert éppen bezárják az épületet. Mielőtt Ofélia végleg búcsút venne kedves munkahelyétől, találkozik egy ottfelejtett árnyékkal, akinek nincs hová mennie, így hazaviszi magához. Még ágyat is rajzol neki a plafonra, hogy legyen hol aludnia. A városban híre megy, hogy van egy idős hölgy, aki minden kóbor árnyat befogad. Egyre több árny kopogtat be Oféliához, aki árnyékteával, árnyékcsemegével és egy gyönyörű mesével kedveskedik a lakótársaknak. A túl nagy és vidám vendégsereg zavarja a Gonosz Szomszédbácsit, így Oféliának el kell hagynia otthonát. De az árnyak nem hagyják magára, a hosszú és kalandokkal teli utazáson elkísérik. Végül megérkeznek oda, ahová mindannyian vágytak, és Ofélia is végre megpihenhet.

Michael Ende gyönyörű meséjét alapul véve Kárpáti Péter írt a Radnóti Színház felkérésére egy új, családi mesedarabot az elmúlásról, a ragaszkodásról, az elfogadásról és az igaz barátságról.