André mindig is akkurátus ember volt, aki fejből meg tudta mondani, mennyi a pontos idő. De most, mintha "egy apró lyuk volna az agyában" - a dolgok nem állnak össze. A lakása nem a lakása, a lánya nem a lánya, amire holnap számít, azt állítólag csak álmodta, ami pedig tegnap volt, úgy tűnik, meg sem történt. Fenyegetve érzi magát, és egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Minden elfelejt. Még azt is, hogy mindent elfelejt.

Anne, a lánya tanácstalan. Fáradhatatlanul keresi apja számára a megfelelő gondozónőt, de amint megkönnyebbül, hogy talált valakit, kiderül, André, máris végérvényesen összeveszett vele. Apja váltig azt hajtogatja, neki nincsen szüksége senkire. Anne pedig szégyen és bűntudat, tehetetlenség és harag közt vergődve próbálja megoldani a megoldhatatlant."

Florian Zeller, a fiatal francia író mély empátiával ábrázolja az Alzheimer-kórban szenvedő, idős André küzdelmét a betegséggel. A 2014-ben Moliére-díjat nyert színdarab nagy bravúrja, hogy a világot a beteg férfi szemszögéből látjuk, és így együtt élhetjük át vele a teljes talajvesztettség érzését, ahogyan az idős ember minden erejét megfeszítve önmaga után nyomoz. Florian Zeller abszurd bohózata szeretettel teli humorral ábrázolja azt a tragikus folyamatot, ahogyan egy ember alulmarad az elmúlás ellen folytatott harcban, és eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A dráma a párizsi ősbemutatót követően Európa számos országában színre került.

Londonban a közelmúltban mutatták be az előadást a világhírű Christopher Hampton fordításában Kenneth Cranham-el a címszerepben.