Ritka az a mű operaszínpadokon, ahol énekesek és táncosok azonos jelentőséggel vannak színen, a történet az ő közös, kölcsönös kifejezőerejükből bontakozik ki. Ez látható a Veszedelmes éden című balett-operában, melyet Philip Glass, a világhírű zeneszerző komponált Jean Cocteau trilógiájának utolsó részéből. Paul és Lise történetében a két gyerek a saját képzeletük alkotta világ foglya és áldozata, játékaik során olyan világot hoznak létre, amit már nem tudnak elválasztani a valóságtól. A darab felfogható Cocteau képzelet és kreativitás transzcendens erejébe vetett hitének, melyben az énekesek és táncosok felváltva mutatják be az eseményeket.