A Magyar Carmen produkció ötlete Novák Ferenc rendező – koreográfus inspirációja alapján született. A dráma – és zeneirodalom híres, hírhedt nőalakjának megidézése, valamint az eredeti cselekmény átültetése az első világháború előtti monarchikus Magyarországra, izgalmas ötlet. Az írói csapat – Presser Gábor zeneszerző, Novák Péter dalszövegíró, rendező, és Upor László dramaturg – egy elképzelt szabolcsi mezőváros kulisszáiba álmodta a történetet, hol a Kárpát – Medence nációi – magyarok, osztrákok, zsidók, romák, ruténok, szlovákok, románok, és még ki tudja, hány nemzetiség – szoros szimbiózisban élték mindennapjaikat.

A sokszínű kavalkád, különleges élettere az előadásnak, lehetőség egy különleges értelmezésre. Műfaji kísérlet, az eredeti folklór kincs, az írott dal hagyománya, korabeli, és modern zenék, valamint a különböző mozgásművészeti stílusok keveredésére, de kísérlet egy kor, az utolsó „boldog békeidő\" végnapjainak képzeletbeli megidézésére is. Szerelem, bűn, féltékenység, és halál – megkapó történet a Huszadik század hajnalán, egy sorsfordító történelmi pillanat előestéjén, amely után már semmiről sem gondolkodhattunk úgy, mint régen…
Táncszínházi est, de mégis több, hiszen a táncosok mellett, énekesek, színészek, muzsikusok, cirkuszosok közös interpretációjában követhetjük, gondolhatjuk újra a Carmen motívumot.


Presser-Novák-Upor: Magyar Carmen


A Magyar Carmen produkció ötlete Novák Ferenc rendező – koreográfus inspirációja alapján született. A dráma – és zeneirodalom híres, hírhedt nőalakjának megidézése, valamint az eredeti cselekmény átültetése az első világháború előtti monarchikus Magyarországra, izgalmas ötlet. Az írói csapat – Presser Gábor zeneszerző, Novák Péter dalszövegíró, rendező, és Upor László dramaturg – egy elképzelt szabolcsi mezőváros kulisszáiba álmodta a történetet, hol a Kárpát – Medence nációi – magyarok, osztrákok, zsidók, romák, ruténok, szlovákok, románok, és még ki tudja, hány nemzetiség – szoros szimbiózisban élték mindennapjaikat.

A sokszínű kavalkád, különleges élettere az előadásnak, lehetőség egy különleges értelmezésre. Műfaji kísérlet, az eredeti folklór kincs, az írott dal hagyománya, korabeli, és modern zenék, valamint a különböző mozgásművészeti stílusok keveredésére, de kísérlet egy kor, az utolsó „boldog békeidő\" végnapjainak képzeletbeli megidézésére is. Szerelem, bűn, féltékenység, és halál – megkapó történet a Huszadik század hajnalán, egy sorsfordító történelmi pillanat előestéjén, amely után már semmiről sem gondolkodhattunk úgy, mint régen…
Táncszínházi est, de mégis több, hiszen a táncosok mellett, énekesek, színészek, muzsikusok, cirkuszosok közös interpretációjában követhetjük, gondolhatjuk újra a Carmen motívumot.

Bemutató: 2007. november 10., 19.00 óra Nemzeti Táncszínház

Magyar Carmen
táncdráma dalokkal

Carment az is ismeri, aki nem ismeri. Carmen azt is elbűvöli, akit nem akar. Ellenállhatatlan és öntörvényű nő: aki vele esik szerelembe – tudjuk előre –, annak nincs könyörület, nincs visszaút, nincs menekvés. Szoknyája suhogása orkánt kavar, bármelyik vidéken, bármilyen korban bukkanjon is föl.

A vidék most magyar, a kor történelmi: a „boldog békeidők\" vége, a Nagy Háború előtti utolsó pillanat. Azóta tudjuk, mi köszöntött ránk utána: kő kövön nem maradt. Még úgy tűnik – ha törékenyen is –, egyben van a világ: mindaz, ami nemsokára szétesik. Egy piactéren, egy kocsmában ott az egész Monarchia. De elég egy rossz gesztus, egy kis szikra robbanást okozhat. Ki mondhatja meg, időleges nyugalmat teremt-e, vagy épp helyi kis háborúskodásba torkollik, ha ebben a közegben katonák bukkannak fel (nemrég még egyszerű parasztfiúk maguk is)?

Ahogy a katonáké, úgy Carmen megjelenése is egyszerre hűti le és korbácsolja föl a heves szenvedélyeket. Személye varázsával berekeszt egy csúnyán elfajuló csetepatét, de neki köszönhető, hogy egy ártatlan-ártalmatlan szabolcsi fiú, Andris hamarosan gyilkossá lesz, elbujdosik, otthonhagyott szerelmét elfelejti, végzetes útra téved. Onnan már nincs megállás a (két)személyes tragédia beteljesüléséig.
Amit aztán megsokszoroz és elfed a feltartóztathatatlan, világméretű kataklizma… /Upor László/