Kárpáti Péter egyike a legelismertebb és legnépszerűbb kortárs magyar drámaíróknak, színmûveit rendszeresen játsszák a magyarországi és határon túli színpadokon. A nagyváradi Szigligeti Társulat 1996-ban nagy sikerrel mutatta be az Akárki című drámáját. A Nick Carter másodszor kerül bemutatásra, ősbemutatója 2001-ben, a tatabányai Jászai Mari Színházban volt.

A három szereplõs, a szerzõ által játékként meghatározott darab ihletõje a 20. század elején nagy népszerűségnek örvendõ ponyvasorozat, a Nick Carter füzetek: megidéződnek benne hősei, történetei és sajátos nyelvezete is. Két fiú és egy lány „a mesterdetektív”, „a világ legnagyobb gonosztevője” és „a csodaszép hüppnotikus nő” szerepeibe bújva egy padláson, különös tárgyi környezetben találkozik.

Az előadásban a gyermekkorból ismerős indíttatásból bomlik ki a színházi játék tere: a gyerekjátékban – akárcsak a színházban – bármi bármivé válhat, mi magunk meg bárkivé. Ha elfogadjuk ezt a az így megnyitott tér végtelenül szabadnak és felszabadítónak bizonyulhat. A három fiatal játékában életre kelnek ismert és ismeretlen történetek, felszínre kerülhetnek a rejtett vágyak, képek, ideálok, eltörlődnek az idő és térbeli korlátok. Szerepeik révén gátlástalanul kitárulkozhatnak egymás előtt, újabb és újabb szabályokkal hozakodhatnak elő. Legyőzhetik a legnagyobb gonosztevőket, lehetnek áldozatok kedvük szerint, elhihetik, hogy ők a legelső emberpár, elpusztíthatják és újrateremthetik az egész világot.

Milyen közös múlt fűzi össze ezt a három embert? Milyen érzések, indulatok irányítják őket? Mikor ér véget a két barát és a lány közös játéka? Ki lép ki először? Véget ér-e egyáltalán?

Ezek már egy másik játék megfejtendő talányai.