Rosalinda apját megfosztották a hercegségétől, és elűzték az udvartól. Orlandot évek óta kisemmizi a bátyja, mert fél, hogy öccsét mindenki jobban szereti nála. A nagy birkózás napján Rosalinda és Orlando egymásba szeretnek. De az új és irigy herceg elüldöz maga mellől mindent, ami szép, mert az veszélyes a hatalmára. Így a szerelem, az ész és a nevetés is száműzetésbe kerülnek. A kitaszítottak az erdőben találnak új otthont, ahol a fák lombjai csordultig tele vannak szerelmespárok sóhajtásaival. Mind házasság után sóvárognak, mert már belegebednek a vágyakozásba.

“A szerelem tiszta őrület, és hidd meg, csakúgy sötétzárkát és korbácsot érdemel, mint a többi őrült. Csak azért nem büntetik és gyógyítják így, mert ez a hóbort olyan általános, hogy maguk az ápolók is szerelmesek.”

Rosalinda és Orlando is ide menekülnek, ám ezt egymásról még mit sem sejtve. Az erdőben nem érvényesek többé a kinti szabályok: megállt az idő, és senki nem ugyanaz, mint aki a városban volt, mert itt mindenekfelett áll a játék.