Valamelyik világ. 2048. március 15. A forradalom és szabadságharc kétszázadik évfordulója. A Pángalaktikus Monarchia rendhagyó ülésének csillagideje: a Dimenziók Egyesült Föderációja felfedezett egy, a transzcendentális hiperűrben terjeszkedő, szintetikus telepata entitást, mely világokat fal fel féktelen falánkságában. De lehetséges, hogy az entitás pusztán a vég kezdete. Babits Mihály, az ex-nyugatos, felébredt alvó ügynök hozzálát, hogy mindörökre feltegye a pontot az évek és világok óta zajló intergalaktikus játszma i-betűjére, méghozzá nem mással az oldalán, mint ifj. Arnóti Dezsővel.

Az Elza-trilógia epikus záródarabja. Látnoki rendezők. Nem sokkal normálisabb színészek és színésznők. Népzenei aláfestés. Egy rejtélyes súgó. Androidok. Díszlet. És egy műfajokon, bolygókon és nézői agyakon átívelő, elképesztő finálé. Hamarosan a Miskolci Nemzeti Színházban. Is.