Milyen lehetőségei vannak egy kisvárosi alkotónak Erdélyben, és hogyan viszonyul hozzá a környezete? Hogyan él itt a tanár, a zenész, a színész, vagyis a társadalom legkevésbé megbecsült tagjai?

Virág János mindig is mogorva, félős és visszahúzódó volt. No meg boldogtalan. Nem akar ő ezen változtatni, hiszen jól tudja: az átlagos értelmiségi család paradoxonja, hogy teljesen működésképtelen, és mégis működik. Ezt a harmonikus boldogtalanságot zavarja meg valaki a múltból, és Virág családjának élete gyökerestül felfordul.

A Hogyne, drágám! az első erdélyi zenés tragikomédia. Mulatságosan szomorkás mese egy kisvárosi tanáremberről, aki fokozatosan önmagára talál, de előtte minden kezébe akadó állatot kihajít az ablakon. Romantikus történet a kisvárosi értelmiségi- és művészéletről sok humorral, félreértéssel, bánattal, örömmel és egy csipetnyi társadalomkritikával.

Noha szilveszteri darabnak készül, a Hogyne, drágám! nemcsak nevetést és habkönnyű szórakoztatást kínál. Mélyebbre ás, megmutatja a kisvárosi értelmiségi élet sötétebb oldalát, miközben a kifáradt emberi kapcsolatokat firtatja és az is megmutatkozik, mit tesz az emberi viszonyokkal a önértékelés hiánya és a pénztelenség.

Az előadás kezdetén a boldogtalan házasságban élő Kelemen Jánossal, a kisvárosi főiskolai tanárral és családjával ismerkedünk meg. A főszereplőt sem férfiként, sem alkotóként nem tartja sokra a felesége, aki városi tanácsos. Közös lányuknak is sanyarú a helyzete, hiszen folyton veri munkanélküli hegedűművész férje.

A színpadi történet, tragikus végkifejlete ellenére is, felcsillantja a reményt egy jobb életre, a tragikomikus események a komikum felé kacsintanak. A kérdés viszont ott bujkál: képesek lesznek-e a szereplők kihasználni a kínálkozó lehetőséget?

Sebestyén Aba színész, rendező – a Bányavirág és a Bányavakság után – immár harmadszor alkalmaz színpadra Székely Csaba által írt színházi művet. Ezúttal még több zene tarkítja majd az előadást.