Színházak
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
Carlo GoldoniA legyező
- Gertruda asszonyBiluska Annamária
- Susannaa pipereárusBiluska Annamária
- Candidaaz unokahugaNagy Dorottya
- Giannianaa lányaNagy Dorottya
- Roccamarina grófÖrdög Miklós Levente
- Limonadoa kávéházasÖrdög Miklós Levente
- Evaristo úrBokor Barna
- Coronatoa vendéglősBokor Barna
- Rippafratta báróLászló Csaba
- Crespinoa suszterLászló Csaba
- rendezőKiss Csaba
- díszlettervezőDobre-Kóthay Judit
- jelmeztervezőDobre-Kóthay Judit
- színpadra alkalmaztaKiss Csaba
- táncSelyem Ildikó
- a rendező munkatársaTatár Ágota
oldoni eredeti komédiája, A legyező tíz színészre íródott. Én megéreztem benne azt a játékos lehetőséget, hogy némi módosítással ezt akár öt színész is el tudja játszani, úgy hogy mindenki két-két figurát alakít. Öten a szegényebb, vagy mondjuk úgy, társadalmilag alacsonyabb rétegből kerülnek ki, öten pedig a Velence környéki "urak" túlfinomult, intrikákon és érzelmi kalandokon hízott életét élik. Nálam ugyanaz az öt színész - Biluska Annamária, Nagy Dorottya, Ördög Miklós Levente, Bokor Barna és László Csaba - játssza az urakat és a prolikat, ami hihetetlenül gazdag színészi lehetőségeket ad. És talán az a legizgalmasabb része ennek az adaptációnak, hogy egyetlen kalapváltással, jelmezjelzéssel a közönség szeme láttára lehet egy szempillantás alatt másik figurát a színpadra hozni. Ez az átváltozás a színház egyik lényege, és a néző imádja ezt, hiszen látja, hogyan "működik" a színész. És hogy ezt még jobban, még mélyebben megmutassuk a közönségnek, az előadásnak van egy pirandellói rétege is - a színészek időnként annyira átélik a játékot, hogy lekésik a jelenetet, ezen hajba kapnak, "civilből" lehordják egymást, vagy van aki annyira megszenvedi a saját szerepét, hogy fájdalmában félbe akarja hagyni az előadást, a többiek alig bírják visszatartani. Vagyis gyakori a darabban a civil helyzet, amikor a színész magánembert játszik. Természetesen ez is szerep - de másféle. Azt játsszuk, hogy "normális" emberek vagyunk. Érdekes mód, ez a legnehezebb.
* * *
Ezzel az előadással a nevetésben rejlő katarzist szeretném megmutatni. A nevetés nem annyi, hogy bohóckodunk, vagy elhangzik egy jó poén, és azon derülünk. Egy igazi komédiában az emberi fájdalom a mulatságos. A Legyezőben is minél fájdalmasabb egy jelenet a színpadon, annál jobban nevetünk rajta; valaki zokog a színen, és mi a nézőtéren hahotázunk. Én ezt érem a legizgalmasabb típusú nézői reakciónak.
Kiss Csaba
2008. 05. 04.