Tartuffe neve mellé a szereplők felsorolásánál Molière csak annyit ír: álszent. És valóban, Tartuffe szinte foglalkozásként űzi az álszentséget. Amellett, hogy becstelen álszent, ügyes taktikus, aki kikeresi az emberek gyenge vagy érzékeny pontjait és ott támad. Beszivárog egy házba, először szinte észrevétlenül, aztán mind erőszakosabban. Át akarja venni a hatalmat.

Molière darabjának két bemutatója 1664-ben és 1667-ben nagy siker volt, de mindkétszer betiltással járt. A második bemutató után XIV. Lajos kérlelhetetlenül betiltotta a darabot.
Miért ilyen veszélyes Tartuffe? Ki is ő? Ez a gazfickó, aki befurakodik Orgon házába és ott feldúlja a családi békét saját romlott szenvedélye, pénzéhsége által.
A darabban a beteges hiszékenység és a feltétlen önfeladás is megkapja a magáét Orgon alakjában. Molière üzenete, hogy legyen szemünk és eszünk, ne lépjünk be fenntartás nélkül akárki csapdájába.

Az író kíméletlenül elbánik Tartuffel. Nem az igaz hit és vallás ellen támad, hanem azok ellen, akik ezt kihasználják. Ez a gazember elindult világkörüli útjára. A „tartuffeség” ma is érvényes: a ravasz, kíméletlen cselvetés és a gondolkozás nélküli hiszékenység.

Előadásunk kérlelhetetlenül lerántja a leplet erről az utálatos emberről, akit kiröhögünk, elítélünk és megutálunk.
Ne kövessük Tartuffe tanácsát:

„A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre,
s ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.”