Színházak
Kolozsvári Állami Magyar Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
- 1969/1970
- 1968/1969
- 1967/1968
- 1966/1967
- 1965/1966
- 1964/1965
- 1963/1964
- 1962/1963
- 1961/1962
- 1960/1961
- 1959/1960
- 1958/1959
- 1957/1958
- 1956/1957
- 1955/1956
- 1954/1955
- 1953/1954
- 1952/1953
- 1948/1949
Friedrich DürrenmattAz öreg hölgy látogatása
- Claire ZachanassianmultimilliomosnőStief Magda
- BobyfőkomornyikBíró József
- Mobyhetedik férjM. Kántor Melinda
- Hobynyolcadik férjFarkas Lóránd
- Zobykilencedik férjSigmond Rita
- KobyvakDimény Áron
- LobyvakFogarasi Alpár
- TobyBalla Szabolcs
- RobyMarosán Csaba
- Alfred IllOrbán Attila
- MathildeIll feleségeKicsid Gizella
- KarlIll fiaBodolai Balázs
- OttilieIll leányaImre Éva
- PolgármesterBogdán Zsolt
- PapSzűcs Ervin
- OrvosVáta Loránd
- TanárViola Gábor
- RendőrKeresztes Sándor
- FestőMolnár Levente
- Első polgárLaczkó Vass Róbert
- Második polgárBuzási András
- Harmadik polgárSinkó Ferenc
- Első asszonyCsutak Réka
- Második asszonyLaczó Júlia
- VégrehajtóDimény Áron
- ÁllomásfőnökVatány Zsolt
- RádióriporterAlbert Csilla
- TévériporterVindis Andrea
- rendezőTompa Gábor
- díszlettervezőHelmuth Stürmer
- jelmeztervezőCarmencita Brojboiu
- dramaturgVisky András
- fordítóFáy András
- zeneVasile Şirli
- maszkVarga-Járó Ilona
- koreográfusBodor Johanna
- ügyelőGyörffy ZsoltBöjthe Pál
- rendezőasszisztensKovács KingaViola Gábor
Friedrich Dürrenmatt szerint – akinek Az öreg hölgy látogatása az egyetlen olyan színpadi műve, amit nem egyszerűen komédiának, hanem tragikomédiának nevez –, bár modern korunkban a tragédia már nem lehetséges – groteszk történeteink mélyén szinte kivétel nélkül ott bujkál a tragikum. Korunk társadalma új formákba öntötte a „tragikus folyam áradását”, hiszen ma nem a sors, hanem maga a társadalom végez hőseivel. A komédiában is ez a tragikum érdekli Dürrenmattot. Akár Shakespeare-t, akinek vígjátékaiban egyszercsak fölcsillan a mélyben rejlő kegyetlenség.
Az öreg hölgy látogatása egy vidéki kisváros kórbonctani lelete. Olyan városé, melyben az „egyletecskékbe”, „közületecskékbe”, egyesületekbe, társaságokba és egyéb érdekszövetségekbe tömörülő közösség a nyájszellem erkölcsi kliséit ismételgetve büszke önmaga feddhetetlenségére, miközben minden porcikája korrupt és megvásárolható.
Claire Zachanassian bosszúja nem annyira az őt hajdan cserbenhagyó Alfred Illt, mint inkább ezt a vidéki kisszerűség kötelékében élő közösséget illeti, épp az imént említett romlottságának leleplezése által. A tragédia – írja Dürrenmatt – nélkülözi, sőt lehetetlenné teszi a távolságtartást, míg a komédia valósággal megteremti azt. Úgy hiszem, hogy ez a nélkülözhetetlen esztétikai távolságtartás segíthet bennünket, hogy tisztábban lássuk, és jobban megértsük azt a közösséget, amelyben élünk.
Tompa Gábor
2015. 01. 07.