„Milos Hrma, vasúti gyakornok szereti Mását, vasúti jegykezelőt, és Mása szereti Milost. Közben zajlik a II. világháború. Milos huszonkét éves, nem csoda hát, hogy gyakorta érzi férfinak magát. Szerencsésen el is jutnak a fotográfus nagybácsi prágai műtermébe, pont a paplan alá. Milos férfiassága csődöt mond, miközben német gépek bombázzák Prágát, még ez is. Mindennek vége, ha huszonkét évesen nem férfi a férfi. A fiú felvágja ereit, de felgyógyul. A mama ráadja rézgombokkal ékesített vasutas-kabátját, a gyakornok három hónap betegszabadság után munkára jelentkezik. Találkozik a galambszarral beterített, jámbor állomásfőnökkel, az asszonyi farokat kivételes szakértelemmel vizsgáló, sőt azokat vasúti pecsétekkel díszítő Hubicka forgalmistával, és Mása is várja majd őt, csak legyen túl ezen az első napon.

Ez lesz hát az a nap. A nap, amikor egy senki fiú, Milos Hrma-nak hívják, talpraáll, megnevezi, sőt meghaladja önmagát. Ártatlanságát elveszítve felszántja a főnök úr kanapéján a huzatot, az időzített bombát pedig pont a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre hajítva fogadja a szigorúan ellenőrzött német vonatot. Milos Hrma, fiatal férfi teszi, amit tenni kell. Előtte az élet. Most fog meghalni. Kerek a világ.”

(Bérczes László)